2018. február 16., péntek

Nézőpont: Egyes Szám Harmadik Személyű Elbeszélés - 1. rész

– Ha még nem tetted volna meg, előbb olvasd el az előző részeket:
Egyes Szám Első Személyű Elbeszélés
Egyes Szám Második Személyű Elbeszélés

Egyes Szám Harmadik Személyű Elbeszélés
Az egyes szám harmadik személyű elbeszélő nem szereplője a történetnek. A narrátor ebben az esetben a szerző által létrehozott hang. Az elbeszélő személytelenül meséli el a történetet: ez a szereplő ezt csinálta, majd azt, a másik megint mást.
Életünk során ezzel a nézőponttípussal ismerkedünk meg elsőként, hiszen a legtöbb gyerekmese egyes szám harmadik személyben íródott. A kisgyerekek számára sokkal könnyebb elképzelni egy szereplőt, mondjuk egy hercegnőt, mint azonosulni vele, amikor a saját személyiségtudatuk is még csak kialakulóban van. A felnőtt irodalom szintén természetesnek találja a harmadik személyű elbeszélést, mivel ezen a nyelven szoktuk elmesélni az ismerőseinkről szóló történeteket.

Példa az egyes szám harmadik személyű elbeszélésre Kingsley Amis – Szerencsés flótás című regényéből:
Dixon erőt vett magán és megpróbált az arcára olyan kifejezést erőltetni, mint amilyet a jóízű anekdota válthat ki. Aztán újabb arccal próbálkozott, és magában megfogadta, hogy mihelyt egyedül lesz, gyakorolni fogja. Az alsó ajkát beszívta a felső fogsora alá, az állát, amennyire tudta, leszorította, a szemét és az orrlikait kitágította. Biztos, hogy ily módon még el is pirulhat.

Előnyök
– Bele lehet nézni a nézőponti karakter fejébe, ugyanakkor kívülről is meg lehet szemlélni őt. Hogyan néz ki, mit csinál? Mindez nem lehetséges első személyben, mert az emberek nem gondolkodnak így saját magukról.
– Objektíven lehet közölni a tényeket, anélkül, hogy a nézőponti karakter filtere átszűrné a mondanivalónkat. A történet szabadabbá válik, és nem okoz klausztrofóbiás érzetet az íróban.
– Vissza lehet tartani fontos információkat.
– Könnyebb elvonatkoztatni és objektívan írni a karakterekről, ha nem kell eggyé válni velük.
– Nem okoz gondot, ha a narrátor csekély értelmi vagy nyelvi képességekkel rendelkezik.

Hátrányok
– Csökkent intimitás. Nagyobb távolság a karakter és az olvasó között.
– Kevésbé jellegzetes narratív hang.
– Az emlékek, vélemények, benyomások közvetítése könnyebben kelt mesterkélt hatást.

Az egyes szám harmadik személyű elbeszélés altípusai:

1. Egy nézőpontú, korlátolt 
Az egyes szám harmadik személyű elbeszélések között ez a leggyakoribb, és ez hasonlít leginkább az első személyű elbeszéléshez. A narrátor csupán egyetlen szereplő tudatába nyer betekintést. Ő meséli el a történetet, de a nézőponti szereplő tudatán keresztül érzékeljük a cselekményt. Attól függően, hogy az elbeszélő mekkora távolságot tart a nézőponti karaktertől, akár ugyanaz az intimitás is elérhető, mint első személyben, mégsem veszít a szerző a szabadságából. Ugyanakkor kötve van a karakterhez, hiszen a nézőponti szereplőnek minden olyan helyszínen jelen kell lennie, ahol történik valami.

Példák egy nézőpontú, egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Ernest Hemingway – Az öreg halász és a tenger; Elizabeth Tallent – Föld Mollynak; Kingsley Amis – Szerencsés flótás;

Érzelmi távolság
Egy történetben az érzelmi távolság azt határozza meg, hogy az olvasó mennyire érzi közel magához a szereplőket. Az életben absztrakt dolog lenne meghatározni az érzelmi távolságot, de a prózában a nézőpont nyújtotta távolság mérhető, ha azt a kamera távolságának és látószögének analógiájára képzeljük el.
– Totál: A férfi megszaporázta lépteit a hideg éjszakában.
– Félközeli: A hideg levegő csípte a férfi szemét, így hát megszaporázta lépteit az éjszakában.
– Premier plán: A férfi érezte a hideg csípős ízét az ajkán, és megszaporázta lépteit az éjszakában.

Közeli
A közeli harmadik személyű elbeszélésnél a leírás megegyezik a nézőponti karakter szókincsével, származásával, társadalmi helyzetével, előítéleteivel és világszemléletével. A narratív hang majdnem ugyanolyan bizalmasan hat, mint első személyben, mintha csak elismételnénk, amit a karakter maga is mondott volna. Közvetlenül ismerjük meg a gondolatait (nem kell hozzátenni, hogy „ő gondolta”), és tapasztaljuk meg az érzéseit. Ezzel a módszerrel megtarthatjuk az első személyű elbeszélés minden előnyét: a közvetlenséget, a karakterrel való azonosulást, és a lehetőséget egy egyedi hang megalkotására. Ugyanakkor nem okoz olyan beszűkült érzetet. A narrátor könnyebben lép hátrébb, hogy olyan részleteket osszon meg, amiről a nézőponti karakter nem feltétlen gondolkodik.

Távoli
A távoli harmadik személyű elbeszélésnél a szerző kívülről nézi a karaktert, ezért sokkal formálisabb és kevésbé személyes hangon szólal meg. Ezt a nézőpont típust akkor érdemes használni, ha
– a főszereplő antipatikus, nagyon komplikált vagy túlságosan különbözik másoktól, ezért sok expozícióra van szükség, hogy bemutassuk és élővé tegyük a karakterét,
– jobban preferáljuk a hagyományos, formális stílust, szemben a karakter kötetlen, és gyakran zavaros előadásmódjától,
– szabad kézre vágyunk a szereplők és jelenetek leírásánál, hogy minél kevesebb megfigyelést kelljen a nézőponti karakter filterén átszűrni,
– a történet elég érdekes ahhoz, hogy kompenzálni tudja a szereplőktől való nagyobb távolságot.

Félközeli
Fontos megjegyezni, hogy a közeli, félközeli és távoli harmadik személyű elbeszélések nem különülnek el szigorúan egymástól. Inkább egyfajta folytonosságot alkotnak, mint ahogy a kamera távolról kezd ráközelíteni a film tárgyára. Valahol ennek a homályosan meghatározott területnek a közepén helyezkedik el a félközeli harmadik személyű elbeszélés. Ez a legrugalmasabb mindközül, ugyanis néhány lépés távolságból figyeljük az eseményeket. Szükség esetén azonban közelebb csusszanhatunk, bele a karakter fejébe, vagy hátrálhatunk, hogy egy kiterjedtebb képet kapjunk. Természetesen mindezt simán, szinte észrevétlenül kell tennünk, mert a darabos ugrálások élvezhetetlenné teszik a történetet.

2. Több nézőpontú, korlátolt
Akár első személyben, itt is választhatjuk, hogy több nézőponti karakterrel dolgozzunk. Általában hosszabb elbeszélésekben alkalmazzuk, mivel a rövidebb szövegekben nem áll rendelkezésre a több nézőponti szereplő kibontakozásához szükséges terjedelem. Ezt a technikát csak akkor használjuk, ha jó okunk van rá. A több nézőpont alkalmas arra, hogy a szerző különböző oldalairól mutassa meg a történet eseményeit, de ha a szereplők nagyon hasonlóan látják a világot, nincs értelme használni.
Ugyanúgy ahogy az egy nézőpontnál, egyszerre itt is csak egy karakter fejébe nyerünk betekintést, csak azt látjuk és érzékeljük, amit ő.
A több nézőpontú elbeszélés rengeteg hasznos előnnyel szolgálhat. Tágasabbá teszi a történetet azzal, hogy olyan jelenet is meg lehet fogalmazni, ahol a főszereplő nincs jelen, vagy olyan információkat tudhat meg az olvasó, amiről a főszereplő nem tud, ezzel fokozva a feszültséget. Több karaktert ismerhetünk meg bensőségesen, a gondolataikat, az érzéseiket, így sokkal összetettebb és valószerűbb alakokat kapunk. A különböző nézőpontok véleménye szembeállhat egymással, így az olvasónak szintén meg kell fogalmaznia a saját álláspontját.
Fontos kritérium, hogy mindig világosan jelezzük a váltást a nézőponti szereplők között. Az olvasónak biztosnak kell lennie abban, hogy kinek a szemén keresztül látja az eseményeket. A nézőponti karaktereket lehetőleg minél hamarabb, és minél részletesebben be kell mutatni, hogy az olvasónak minden szereplőről legyen egy alapvető ismerete. Körültekintést igénylő kérdés még, hogy melyik nézőponti karakter szemszögéből ábrázoljuk a tetőpontot, mert az egész történet mondanivalójára hatással lesz.

Példák több nézőpontú, egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Stephen King – A setét torony; George R.R. Martin – A tűz és jég dala sorozat; Ricky Bass – Az őrség; Tom Drury – A vandalizmus vége

3. Objektív elbeszélő
Ez a típus különösen ritkának számít, és igazi kihívást jelent az olvasóval információt megosztani kívánó szerző számára. Ugyanis ebben az elbeszélő nem fér hozzá egyetlen szereplő tudatához sem. A szerző minden tudását a történetről (annak hátteréről, a szereplőkről, a konfliktusról, a témáról) pusztán a dialógusok és a cselekmény révén közvetítheti az olvasó számára, mintha egy filmet néznénk. Ennek a módszernek az előnye, hogy a szerző képes megteremteni az elbeszélői tisztesség és elfogulatlanság látszatát. Hátránya viszont, hogy nagyon eltávolítja az olvasót a szereplőktől, így nem sokáig képes fenntartani a figyelmet.

Példák objektív egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Ernest Hemingway – Fehér elefánt formájú hegyek; Raymond Carver – Apróságok

Folytatás a 2. részben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése