Írótanfolyamok

Az autodidakta tanulás legnagyobb hátránya, hogy nincs az ember mellett egy olyan szakmabeli személy, akitől lehetne menet közben kérdezni. Pedig bennem az évek során elég sok kérdés feltódult, ezért döntöttem úgy, hogy utánajárok a Magyarországon elérhető írótanfolyamoknak. Sajnos az első egységesen szembeötlő dolog a képzések ára volt, ami elég magas egy átlag magyar keresethez képest. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy ingyenesnek kéne lenniük, de nem akartam ekkora összeggel zsákbamacskát játszani. Ezért a jó öreg internethez fordultam, hogy feltérképezzem mások tapasztalatait.

Őszintén szólva megdöbbentett az általános reakció. A többség az egész képzősdit ördögtől való dolognak tartotta, és jóformán egy lusta, szerencsétlen alaknak lettem bélyegezve, amiért pénzzel akarom kiváltani a tehetséget. Persze némi felszínkapargatás után kiderült, hogy ezek az emberek még csak a közelében sem jártak egyetlen tanfolyamnak sem. Szerencsére előkerült egy maroknyi létező tapasztalattal rendelkező hozzászóló is, akik értelmes, fejlődni vágyó emberek benyomását keltették, és pozitív véleményt hoztak a tanfolyamokról. Így esett meg, hogy egy kis pénz- és önbizalomgyűjtés után jelentkeztem a Könyvmolyképző Kiadó Szövegboncnok kurzusára.

A cikk a továbbiakban ennek a kurzusnak a bemutatásával fog foglalkozni, mivel ezzel van gyakorlati tapasztalatom. Túl sok konkrétumot nem szeretnék elárulni, hogy a későbbi jelentkezők számára is megmaradjon az újdonság varázsa, de általánosságban igyekszem átadni az előnyöket-hátrányokat. Nem célom az elfogult reklám a Könyvmolyképző irányába, ezért a cikk végén felsorolásra kerül az összes magyaroroszági írótanfolyam.

Szövegboncnok Kurzus

Ez egy nyolchetes online kurzus, amit Kozma Réka szerkesztő vezetett és 60000 Ft + ÁFA volt a képzés díja. Az oktatás egy erre a célra nyitott facebook csoporton és egy közös levelezőlistán keresztül zajlott. A csoportban tizennégyen voltunk, a felvétel egy beküldött szövegrészlet alapján dőlt el. (A mi esetünkben kétszeres túljelentkezés volt.) Minden hétnek megvolt az elméleti témája, amire kötelező és szorgalmi feladatok épültek. Ezek az alábbiak szerint alakultak:

– 1. hét: Átvettük a formázási követelményeket. Milyen alapbeállításokat vár el általánosságban egy kiadó vagy pályázat? Mi a különbség a gondolatjel és a kötőjel között? Hogyan kell központozni? Véleményem szerint ezek nagyon elhanyagolt témák, amit minden írói fórumon sulykolni kellene az emberekbe, mert utólag óriási szívás korrigálni, különösen egy regényterjedelem esetében. Sokáig én sem voltam tudatában ennek a rossz szokásomnak, és elég kellemetlen, mikor egy bétázásnál afféle mellékleteként vágják az arcodba. Ha nem tudod, miről beszélek, ITT és ITT tájékozódhatsz a részletekről.

– 2. hét: Megtanultuk, hogyan kell szerkeszteni vagy szerényebben szólva tudatosan bétázni. Végigvettük, mire kell odafigyelni a történet, a nyelvezet, a leírás és narráció, a háttérvilág és a karakterek értékelésénél, továbbá megtudtuk, mik azok a leggyakoribb hibák, amin elhasalnak a kéziratok. Mindezt a gyakorlatban is kipróbáltuk, ugyanis az első hét feladataként novellát kellett írni, a következő két hétben pedig mindegyik írást ki kellett elemeznünk. A legvégén 13+1 kritikával gazdagodtunk, amire már biztonsággal alapozhattuk a javítást.

– 3. hét: Átbeszéltük a szöveg elemeit és a gyakori stílushibákat. Feltérképeztük, milyen írástechnikai hibák köthetőek jellegzetesen a nemhez, korhoz, foglalkozáshoz, továbbá különböző regényírói módszerekkel is megismerkedtünk.

– 4. hét: A nézőpontok ingoványos és sorsdöntő mezejére léptünk. Sorra vettük a gyakori és ritka nézőpontokat, példákon keresztül kielemeztük az előnyeiket, hátrányaikat. Még a rettegett nézőponttörés körme alá is benéztünk. Őszintén szólva ennél a témánál ért a legnagyobb meglepetés magammal szemben, pedig aki követi a blogot, láthatta, hogy egy egész cikksorozatot és kutatómunkát szenteltem a témának. Bebizonyosodott, hogy az elméleti ismeret nem feltétlen elég a saját hibáink felismeréséhez.

– 5. hét: A lélek világában barangoltunk. Megismerkedtünk a modalitással, megtudtuk, hogyan befolyásolja egy szerző érzékszervi leírásait, ha túlnyomórészt vizuális, auditív, taktilis vagy szaglás típusba tartozik. Továbbá átvettük, milyen részletekig érdemes személyes élményeket belevinni a művünkbe.

– 6. hét: Kielemeztük minden történet mozgatórugóját, a konfliktust. Sorra vettük azokat a gyakori problémákat, amitől ellaposodik egy történet. Ezenkívül egy ősi konfliktusforrást, a férfi-női kommunikációt is górcső alá vettük, és megbirkóztunk az ellenkező nem nézőpontjában való narrálással.

– 7. hét: Mostanra külön-külön megismerkedtünk egy történet fontos alapelemeivel, így ideje volt összerakni a kirakós darabkáit. Átnéztük a regény és novella szerkezetét, hogy mik a különbségek, mikre kell odafigyelni. Ezenkívül végigvettük a gyakori dramaturgiai hibákat, megtudtuk mit takar a történeti és az érzelmi ív, amitől a dramaturgia is olyan szép íves lesz. Kicsit pecáztunk, mert a horgokról is szó esett, amivel az olvasót kell megfogni.

– 8. hét: Afféle levezetés volt. Már mindenki beküldte a zárónovelláját, és összeszorított farpofával várta Réka személyenkénti összesítő tanácsait. Az elméleti témák közül a célcsoportokat és az írói válságot beszéltük át.

Összességében az elméleti anyag csak a szükséges minimumot tartalmazza, aki önszorgalomból már belemerült az írástechnikába, nem sok újat fog hallani. A legtöbb anyag Varga Bea: A siker tintája. Kalandoslépések az írói karrier útján című könyvéből lett idézve, ebből a szempontból az ember akár 2999 forintból is ki tudja hozni az oktatás anyagát. De én ugyebár nem ezért mentem, hanem a szakmai visszajelzésért. Kozma Réka végig nagyon segítőkész volt, szükség esetén hosszas magyarázattal válaszolt a kérdéseinkre, továbbá minden írásunkat átnézte, és tanácsokkal látta el a hibákat illetően. Természetesen ehhez a mi munkák is kellett, éppen ezért minden kötelező és szorgalmi feladatot elvégeztem, hogy a lehető legtöbbet tanulhassak a visszajelzésekből. A legnagyobb tanulság számomra, hogy hiába volt meg az elméleti tudásom, a gyakorlatban olyan visszatérő hibák kerültek felszínre, amiket magamtól sosem vettem volna észre, és nagyban rontották a történeteim minőségét. Így ebből a szempontból nagyon tanulságos volt számomra a tanfolyam.

A közösségi erő szintén sokat dobott a produktivitásunkon, és remek csapat csiszolódott össze, amit a kurzus során két személyes találkozó is elmélyített. Folyamatosan véleményeztük egymás írásait, nemcsak saját magunkkal törődtünk. Tanultunk a felmerülő hibákból, a holtpontokon pedig ötletet és erőt merítettünk a másik munkájából. A nyitó- és zárónovellákat összehasonlítva egyértelműen látszott, hogy mindannyian sokat fejlődtünk, és többünk zárómunkája egy kis szerkesztés után kikerülhetett az Aranymosás Irodalmi Magazinba.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nyolc hét lejárta után sem eresztik szélnek az embert. A Könyvmolyképző Kiadónak van egy végzett írósulis gyűjtőcsoportja, ahol a tagoknak havi rendszerességgel ingyenes írótalálkozókat szerveznek, bizonyos novellapályázatokon nevezési előnyben részesülnek, továbbá örökös beküldési lehetőséget kapnak az Aranymosás Irodalmi Magazinba – a publikálás nyilván színvonalfüggő. Ezenkívül a kurzustársakkal is fenntartjuk a kapcsolatot, a lelkesedés pedig a képzéssel nem ért véget. Az immáron kiképzett csapat gyors, hasznos és megbízható bétázási közösséget alkot, ami szintén óriási kincs az eddigi tapasztalataim alapján.

Mindent összevetve ez egy alapozó kurzus, így nyilván a kezdők profitálhatnak belőle a legtöbbet, de a haladóknak sem árt a gyakorlatban tisztába tenniük az alapokat, hiszen minden történet ezekre a pillérekre épül. Számomra megérte a ráfordított összeget, ezért aki anyagilag megengedheti magának és fejlődni szeretne, ne hagyja, hogy eltántorítsák a negatív előítéletek.

Magyarországon fellelhető írótanfolyamok:

– Dramaturgia (Könyvmolyképző Kiadó)

– Intenzív ÍRÓTANFOLYAMOK kezdőknek (Magyar Íróképző)

– Kreatív írás (Íróműhely)

– Leírás (Könyvmolyképző Kiadó)

– Magazin-újságírás (Íróműhely)

– Párbeszéd (Könyvmolyképző Kiadó)

– Regényírás (Íróműhely)

– Szépírás (Werk Akadémia)

– Szövegboncnok (Könyvmolyképző Kiadó)

– Szövegkertészet szerkesztőknek (Könyvmolyképző Kiadó)

– Történetépítés (Íróműhely)

– Young adult írás (Könyvmolyképző Kiadó)

– A Brooks Író Akadémiának is volt többféle tanfolyama, de csak a facebook oldala él, így valószínűleg megszűnt ez a szolgáltatásuk.

– Érdekességképp a Bónusz Brigádon is találtam írótanfolyamos kupont, úgyhogy érdemes nyitott szemmel járni :)

Ha tudsz még valamilyen tanfolyamról, amiről én nem hallottam, küldd el nekem, és kibővítem a listát.

René Bebeau: Középkori ​magyar várak és várromok

Cím: Középkori ​magyar várak és várromok

Szerző: René Bebeau

Kiadó: Glória Kiadó, 2001

Fordította: Halász Katalin

ISBN: 9639283142

Terjedelem: 262 oldal

Bevezetés

Egy lelkes amerikai várrajongó útikalauza, aki meglátogatta a Magyarországon fennmaradt összes várat és várromot.

Biográfia

René Bebeau amerikai diplomata, Michigan Államból származik. Négy évet töltött önkéntes katonai szolgálatban az amerikai hadseregben, majd diplomát szerzett a Georgetowni Egyetem Külügyi Tagozatán. 1990-ben diplomataként csatlakozott az Amerikai Külügyminisztériumhoz, ahol a Közép- és Kelet-Európai ügyek szakértője lett. 1997-2000 között a Budapesti Amerikai Nagykövetségen dolgozott.

Tartalomjegyzék

Rövid történeti összefoglaló
Budapest
Baranya megye
Békés megye
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Csongrád megye
Fejér megye
Heves megye
Komárom-Esztergom megye
Nógrád megye
Pest megye
Somogy megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Tolna megye
Vas megye
Zala megye
Nem említett látványosságok

Bemutatás
A könyv turistakalauznak készült. A várakat a szerző megyénként csoportosította, mindegyikhez saját fotóit használta fel illusztrációként. Minden fejezet tartalmaz egy kis leírást és történelmi ismertetőt, továbbá útbaigazítást a nevezetesség pontos fellelhetőségéről. Az olvasót egy szubjektív osztályozási rendszer is segíti, hogy melyik várakat a legérdemesebb felkeresni.

Összegzés
Hasznos segédlet a kirándulni vágyó középkor- és várrajongók számára. Fantasy és történelmi íróknak pedig a helyszín választáshoz adhat ötletet.

Értékelés: 7/10

Dr ​Józsa László: Középkori ​uralkodóink betegségei

Cím: Középkori ​uralkodóink betegségei

Szerző: Dr ​Józsa László

Kiadó: Históriaantik Könyvesház, 2010

ISBN: 5990000639810

Terjedelem: 220 oldal

Bevezetés

A középkori uralkodóink betegségei a magyar uralkodócsaládokról fennmaradt forrásokat gyűjti össze, hogy bemutassa a kor jellegzetes betegségeit, ami elől a jómód sem biztosíthatott védelmet.

Biográfia

Dr Józsa László 1935-ben született Fehérgyarmaton. 1959-ben szerezte meg diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. A patológia vált a szakterületévé, munkássága során több mint 700 tudományos cikket és könyvet jelentetett meg. Világszerte megfordult, és neves intézményekben végezte kutatásait. 2014-ben hunyt el Budapesten.

Tartalomjegyzék

Demográfiai áttekintés a középkori uralkodók családjairól
Királyaink megmérgeztetésének hihetősége
Az Árpád-házi királyok betegségei és halála
Az Árpád-ház szentjeinek kórrajza
A vegyes-házi királyok kórtörténetei
Akiket megkoronáztak, de nem uralkodtak
A királyi családok ismeretlen (azonosíthatatlan) tagjai
Királyaink hamvainak sorsa

Bemutatás
A szex a középkori Magyarországon című műhöz képest jóval szárazabb olvasmány. A szerző sorra veszi az uralkodókat és közeli hozzátartozóikat, bemutatja személyiségüket, testi adottságaikat, kórrajzukat, így kicsit megismerhetjük az embert is a név és az évszámok mögött. A tényszerű felsorolás miatt azonban csak kis dózisokban olvastatja magát.

Összegzés
Elsősorban a történelem és a középkor szerelmeseinek ajánlanám, akik egy újfajta szemszögből szeretnék megismerni a korszak "hírességeit".

Értékelés: 6/10

Dr ​Józsa László: Szex a középkori Magyarországon

Cím: Szex a középkori Magyarországon

Szerző: Dr ​Józsa László

Kiadó: Históriaantik Könyvesház, 2011

ISBN: 5990000018387

Terjedelem: 242 oldal

Bevezetés

A szex a középkori Magyarországon egy prűdnek hitt korszak szexuális szokásait mutatja be. A szerző habár nem történész, alapos kutatómunkára és orvostudományi megközelítésre alapozza következtetéseit.

Biográfia

Dr Józsa László 1935-ben született Fehérgyarmaton. 1959-ben szerezte meg diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. A patológia vált a szakterületévé, munkássága során több mint 700 tudományos cikket és könyvet jelentetett meg. Világszerte megfordult, és neves intézményekben végezte kutatásait. 2014-ben hunyt el Budapesten.

Tartalomjegyzék
Nyelvünk tanúságtétele
A középkori magyarság lakása és öltözéke
A honfoglalás előtt és után
Asszonyaink a 9-13. századokban
Szexuális erkölcsök az Árpádok korában
Árpád-házi királyaink és családjuk
Szentek és szüzek
Papok, szerzetesek, apácák
Az Anjouk kora
Az önkínzók és a flagellánsok
A szexuális élet zavarai
Szexuális aberrációk a középkorban
Fürdők és fürdői élet a középkorban
Zsigmond és Borbála
Az erotikus és pornográf irodalom kezdetei
Zsigmond után – Mátyás előtt
Hunyadi Mátyás kora
Mohács előtt
A nemi betegségek és a nemző szervek betegségei
A szifilisz megjelenése és pusztítása
Mohács után – 1600-ig

Bemutatás
A könyv szemléletes képet ad a középkori magyarság mindennapjairól. Végigvezeti az olvasót a honfoglalástól a török hódításokig, miközben minden társadalmi réteg életébe betekintést nyújt a szegényektől a királyokig, vagy éppen az egyháztól a prostituáltakig. Érdekes volt megismerni a nemi szervekkel kapcsolatos szavaink eredetét, vagy a vallásosságáról híres középkori embereket, akik a közhiedelemmel ellentétben ugyanolyan változatos szexuális életet éltek, mint napjainkban. Mindezt orvosi szemlélettel és kimeríthetetlen tudásvággyal tálalja nekünk az író – ami szakmabeliként, még szimpatikusabbá tette számomra ezt a művet.

Összegzés
Érdekes olvasmány lehet minden magyar számára, aki érdeklődik a gyökerei és a régi korok szokásai iránt. A pikáns tartalomnak köszönhetően azok sem unják el magukat rajta, akik nehezen viselik a szárazabb, tudományos szövegeket.

Értékelés: 8/10

Nézőpont: Egyes Szám Harmadik Személyű Elbeszélés - 2. rész

– Ha még nem tetted volna meg, előbb olvasd el az előző részeket:
Egyes Szám Első Személyű Elbeszélés
Egyes Szám Második Személyű Elbeszélés
Egyes Szám Harmadik Személyű Elbeszélés - 1. rész

4. Mindentudó Elbeszélés
A mindentudó elbeszélés esetén a narrátor, mint egy istenség korlátlan hatalommal bír. Behatolhat bármely szereplő tudatába, értelmezheti az eseményeket, felvázolhatja a történet történelmi kontextusát, beszámolhat a múlt- vagy jövőbeli történésekről, sőt olyan dolgokról is tudomása lehet, aminek egyetlen karakter sem volt tanúja. Mindezt a tudásanyagot szabadon közölheti az olvasóval, és akár egyéni véleményét is hozzáfűzheti mintegy saját hangot alkotva. Minden eddigi nézőponttípusnál az információt részben vagy egészben a szereplők tudatán átszűrve juttattuk el az olvasóhoz, a mindentudó elbeszélésnél viszont a narrátor szemlélete befolyásolja a történetet.

Példa a mindentudó egyes szám harmadik személyű elbeszélésre Washington Irving – Rip Van Winkle című elbeszéléséből:
Aki egyszer már utazott felfelé a Hudson folyó mentén, annak emlékeznie kell a Kaatskill-hegyekre. A nagy Appalache-hegycsoportból kiágazó hegyvonulat ez, mely méltóságteljesen emelkedik a folyamtól nyugatra fekvő táj fölé, uralkodva az egész környező vidéken. Változást hoznak az évszakok, változást hoz az idő, sőt a napnak csaknem minden órája is valami változást hoz e hegyek bűvös színeibe és alakjába – közel s távolban nemhiába tekintik őket tökéletes időjelzőknek az itteni asszonyságok.

Előnyök
– Teljes írói szabadság. A szerzőt nem korlátozza a karakterek perspektívája és tudása.
– Egyszerű nézőpontváltás. Bármelyik szereplő tudatába betekinthetünk, akár egyetlen jeleneten belül.
– Széles rálátás a történet összefüggéseire.
– A narrátor közvetlenül szólíthatja meg az olvasót.
– Az elbeszélő egyedi hangja. Plusz színt adhat a történetnek, ha a narrátor emlékezetes megjegyzéseket tesz, például humorizál, vagy ütközik a véleménye a karakterek nézeteivel.
– Komplex történetek elmesélése, ahol a fókusz egy nagyobb csoporton vagy eseményen van, nem az egyénen.
– Feszültségteremtés azáltal, hogy az olvasót olyan információval látjuk el, melyeknek a szereplők nincsenek tudatában. Például egy horror jelenetben egyszerre láthatjuk a gyanútlan fiatalokat és a rájuk lecsapni készülő baltás gyilkost.

Hátrányok
– A korlátlan lehetőségek adják a legnagyobb nehézséget. Szabályok nélkül nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, és a rossz döntésektől kaotikussá válhat a történet.
– Nem adja meg az olvasó számára a valóság illúzióját, mivel a szerző jelenléte folyamatosan emlékezteti, hogy csak egy kitalált történetről van szó.
– Könnyen elkényelmesedhet az író. A fontos részleteket, eseményeket egyszerűen csak elmondja, ahelyett, hogy a szereplőket kellőképp bevonva megjelenítené azokat.
– A nagy narratív távolság személytelennek tűnhet. Az olvasó csupán külső szemlélőként figyeli a szereplőket, így kevésbé tud azonosulni velük.
– Hosszú narratív blokkok. Az író megfeledkezhet magáról, és kiselőadást tarthat egy-egy témáról.
– A túl gyakori nézőpontváltástól töredezetté válhat a történet, és kizökkentheti az olvasót.

További példák mindentudó egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Henry James – Egy hölgy arcképe; John Fowles – A francia hadnagy szeretője; Leo Tolstoy – Anna Karenina; George Eliot – Middlemarch; J. R. R. Tolkien – Gyűrűk Ura sorozat; Milan Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége

Hangerő
A mindentudó elbeszélést aszerint csoportosíthatjuk, hogy a narrátor hangja milyen erősen szövi át a történetet. A klasszikus formában folyamatosan érezzük a jelenlétét. Az elbeszélő perspektívája áthatja a cselekményt, megjegyzéseket tesz a szereplőkre vagy az eseményekre, kinyilvánítja a véleményét. Lehet azonban kevésbé tolakodó is, ilyenkor a narrátor szinte láthatatlan, csak a legapróbb információt osztja meg velünk, ami a saját ítéletünk meghozásához szükséges.
Ahány író, annyi elbeszélői stílus létezik, így mindenkinek a saját feladata, hogy megtalálja a történetéhez leginkább illő tónust. Bármire is essen a választás, az elbeszélői stílust az elejétől a végéig egyenletesen fenn kell tartani, mivel ez tartja egyben a történetet. Az olvasónak szüksége van egy megbízható mesélőre, aki minden szükséges tudnivalót megad neki a megfelelő időben.

A klasszikus forma a 19. századot megelőzően volt elterjedt. Az elbeszélői hang jellemzően tekintélyt parancsoló módon, véleményét nem rejtve véka alá szólalt meg. A modernitás során azonban a mindentudó elbeszélés egyre inkább lekezelőnek, nehézkesnek és egyoldalúnak hatott. Az emberek a mesélő helyett, inkább a történetet átélő szereplőkre voltak kíváncsiak. Ez a folyamat a mindentudó narrátor fokozatos láthatatlanná válásához vezetett, míg végül a karakter került a teljes fókuszba. Így vált mára az egyes szám első személyű és a korlátolt egyes szám harmadik személyű nézőpont a dominánssá, a mindentudó elbeszélés pedig csendben kiment a divatból.

5. Korlátolt mindentudó elbeszélés
Nem lehet minden művet egyértelműen besorolni a korlátozott egyes szám harmadik személyű vagy a mindentudó elbeszélés kategóriájába. Száz évvel ezelőtt ez a csoportosítás még nem is létezett, így a klasszikusokat ömlesztve besorolták a mindentudó elbeszélések közé, akkor is, ha a narrátoruk szinte teljesen láthatatlan. A 19. és 20. századi regények nagy része szintén ebbe a köztes kategóriába tartozik, mivel akkoriban kezdődött meg az új trend kialakulása. A korlátolt mindentudó elbeszélés emiatt egy átmenetet alkot. A narrátor még megvan, és időnként megoszthatja a tudását az olvasóval, de nagyrészt a karakter van a fókuszban.
A korlátolt mindentudó elbeszélés nehezen meghatározható kategória. Hibás alkalmazása esetén könnyen érheti az írót a vád, hogy keveri a korlátozott egyes szám harmadik személyű és a mindentudó elbeszélés elemeit, ahelyett, hogy megállapodna valamelyiknél. Érdemes kidolgozni egy rendszert, hogy mikor kerülhet előtérbe a narrátor, és mi az ő mindenlátásának a határa. Például a fejezetek elején vagy egy új szereplő felbukkanásakor a narrátoré a szó, majd a nézőponti karakter előtérbe kerülésekor láthatatlanul a háttérbe húzódik.

Példák korlátolt mindentudó egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Jane Austen – Büszkeség és balítélet; J. K. Rowling – Harry Potter sorozat; Henry James – Maisie tudja

Forrás:
– Writer's Digest Books: Crafting Novels & Short Stories
– Alexander Steele: Kezdő Írók Kézikönyve
– Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint
– Monica Wood: Description

Nézőpont: Egyes Szám Harmadik Személyű Elbeszélés - 1. rész

– Ha még nem tetted volna meg, előbb olvasd el az előző részeket:
Egyes Szám Első Személyű Elbeszélés
Egyes Szám Második Személyű Elbeszélés

Egyes Szám Harmadik Személyű Elbeszélés
Az egyes szám harmadik személyű elbeszélő nem szereplője a történetnek. A narrátor ebben az esetben a szerző által létrehozott hang. Az elbeszélő személytelenül meséli el a történetet: ez a szereplő ezt csinálta, majd azt, a másik megint mást.
Életünk során ezzel a nézőponttípussal ismerkedünk meg elsőként, hiszen a legtöbb gyerekmese egyes szám harmadik személyben íródott. A kisgyerekek számára sokkal könnyebb elképzelni egy szereplőt, mondjuk egy hercegnőt, mint azonosulni vele, amikor a saját személyiségtudatuk is még csak kialakulóban van. A felnőtt irodalom szintén természetesnek találja a harmadik személyű elbeszélést, mivel ezen a nyelven szoktuk elmesélni az ismerőseinkről szóló történeteket.

Példa az egyes szám harmadik személyű elbeszélésre Kingsley Amis – Szerencsés flótás című regényéből:
Dixon erőt vett magán és megpróbált az arcára olyan kifejezést erőltetni, mint amilyet a jóízű anekdota válthat ki. Aztán újabb arccal próbálkozott, és magában megfogadta, hogy mihelyt egyedül lesz, gyakorolni fogja. Az alsó ajkát beszívta a felső fogsora alá, az állát, amennyire tudta, leszorította, a szemét és az orrlikait kitágította. Biztos, hogy ily módon még el is pirulhat.

Előnyök
– Bele lehet nézni a nézőponti karakter fejébe, ugyanakkor kívülről is meg lehet szemlélni őt. Hogyan néz ki, mit csinál? Mindez nem lehetséges első személyben, mert az emberek nem gondolkodnak így saját magukról.
– Objektíven lehet közölni a tényeket, anélkül, hogy a nézőponti karakter filtere átszűrné a mondanivalónkat. A történet szabadabbá válik, és nem okoz klausztrofóbiás érzetet az íróban.
– Vissza lehet tartani fontos információkat.
– Könnyebb elvonatkoztatni és objektívan írni a karakterekről, ha nem kell eggyé válni velük.
– Nem okoz gondot, ha a narrátor csekély értelmi vagy nyelvi képességekkel rendelkezik.

Hátrányok
– Csökkent intimitás. Nagyobb távolság a karakter és az olvasó között.
– Kevésbé jellegzetes narratív hang.
– Az emlékek, vélemények, benyomások közvetítése könnyebben kelt mesterkélt hatást.

Az egyes szám harmadik személyű elbeszélés altípusai:

1. Egy nézőpontú, korlátolt 
Az egyes szám harmadik személyű elbeszélések között ez a leggyakoribb, és ez hasonlít leginkább az első személyű elbeszéléshez. A narrátor csupán egyetlen szereplő tudatába nyer betekintést. Ő meséli el a történetet, de a nézőponti szereplő tudatán keresztül érzékeljük a cselekményt. Attól függően, hogy az elbeszélő mekkora távolságot tart a nézőponti karaktertől, akár ugyanaz az intimitás is elérhető, mint első személyben, mégsem veszít a szerző a szabadságából. Ugyanakkor kötve van a karakterhez, hiszen a nézőponti szereplőnek minden olyan helyszínen jelen kell lennie, ahol történik valami.

Példák egy nézőpontú, egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Ernest Hemingway – Az öreg halász és a tenger; Elizabeth Tallent – Föld Mollynak; Kingsley Amis – Szerencsés flótás;

Érzelmi távolság
Egy történetben az érzelmi távolság azt határozza meg, hogy az olvasó mennyire érzi közel magához a szereplőket. Az életben absztrakt dolog lenne meghatározni az érzelmi távolságot, de a prózában a nézőpont nyújtotta távolság mérhető, ha azt a kamera távolságának és látószögének analógiájára képzeljük el.
– Totál: A férfi megszaporázta lépteit a hideg éjszakában.
– Félközeli: A hideg levegő csípte a férfi szemét, így hát megszaporázta lépteit az éjszakában.
– Premier plán: A férfi érezte a hideg csípős ízét az ajkán, és megszaporázta lépteit az éjszakában.

Közeli
A közeli harmadik személyű elbeszélésnél a leírás megegyezik a nézőponti karakter szókincsével, származásával, társadalmi helyzetével, előítéleteivel és világszemléletével. A narratív hang majdnem ugyanolyan bizalmasan hat, mint első személyben, mintha csak elismételnénk, amit a karakter maga is mondott volna. Közvetlenül ismerjük meg a gondolatait (nem kell hozzátenni, hogy „ő gondolta”), és tapasztaljuk meg az érzéseit. Ezzel a módszerrel megtarthatjuk az első személyű elbeszélés minden előnyét: a közvetlenséget, a karakterrel való azonosulást, és a lehetőséget egy egyedi hang megalkotására. Ugyanakkor nem okoz olyan beszűkült érzetet. A narrátor könnyebben lép hátrébb, hogy olyan részleteket osszon meg, amiről a nézőponti karakter nem feltétlen gondolkodik.

Távoli
A távoli harmadik személyű elbeszélésnél a szerző kívülről nézi a karaktert, ezért sokkal formálisabb és kevésbé személyes hangon szólal meg. Ezt a nézőpont típust akkor érdemes használni, ha
– a főszereplő antipatikus, nagyon komplikált vagy túlságosan különbözik másoktól, ezért sok expozícióra van szükség, hogy bemutassuk és élővé tegyük a karakterét,
– jobban preferáljuk a hagyományos, formális stílust, szemben a karakter kötetlen, és gyakran zavaros előadásmódjától,
– szabad kézre vágyunk a szereplők és jelenetek leírásánál, hogy minél kevesebb megfigyelést kelljen a nézőponti karakter filterén átszűrni,
– a történet elég érdekes ahhoz, hogy kompenzálni tudja a szereplőktől való nagyobb távolságot.

Félközeli
Fontos megjegyezni, hogy a közeli, félközeli és távoli harmadik személyű elbeszélések nem különülnek el szigorúan egymástól. Inkább egyfajta folytonosságot alkotnak, mint ahogy a kamera távolról kezd ráközelíteni a film tárgyára. Valahol ennek a homályosan meghatározott területnek a közepén helyezkedik el a félközeli harmadik személyű elbeszélés. Ez a legrugalmasabb mindközül, ugyanis néhány lépés távolságból figyeljük az eseményeket. Szükség esetén azonban közelebb csusszanhatunk, bele a karakter fejébe, vagy hátrálhatunk, hogy egy kiterjedtebb képet kapjunk. Természetesen mindezt simán, szinte észrevétlenül kell tennünk, mert a darabos ugrálások élvezhetetlenné teszik a történetet.

2. Több nézőpontú, korlátolt

Akár első személyben, itt is választhatjuk, hogy több nézőponti karakterrel dolgozzunk. Általában hosszabb elbeszélésekben alkalmazzuk, mivel a rövidebb szövegekben nem áll rendelkezésre a több nézőponti szereplő kibontakozásához szükséges terjedelem. Ezt a technikát csak akkor használjuk, ha jó okunk van rá. A több nézőpont alkalmas arra, hogy a szerző különböző oldalairól mutassa meg a történet eseményeit, de ha a szereplők nagyon hasonlóan látják a világot, nincs értelme használni.
Ugyanúgy ahogy az egy nézőpontnál, egyszerre itt is csak egy karakter fejébe nyerünk betekintést, csak azt látjuk és érzékeljük, amit ő.
A több nézőpontú elbeszélés rengeteg hasznos előnnyel szolgálhat. Tágasabbá teszi a történetet azzal, hogy olyan jelenet is meg lehet fogalmazni, ahol a főszereplő nincs jelen, vagy olyan információkat tudhat meg az olvasó, amiről a főszereplő nem tud, ezzel fokozva a feszültséget. Több karaktert ismerhetünk meg bensőségesen, a gondolataikat, az érzéseiket, így sokkal összetettebb és valószerűbb alakokat kapunk. A különböző nézőpontok véleménye szembeállhat egymással, így az olvasónak szintén meg kell fogalmaznia a saját álláspontját.
Fontos kritérium, hogy mindig világosan jelezzük a váltást a nézőponti szereplők között. Az olvasónak biztosnak kell lennie abban, hogy kinek a szemén keresztül látja az eseményeket. A nézőponti karaktereket lehetőleg minél hamarabb, és minél részletesebben be kell mutatni, hogy az olvasónak minden szereplőről legyen egy alapvető ismerete. Körültekintést igénylő kérdés még, hogy melyik nézőponti karakter szemszögéből ábrázoljuk a tetőpontot, mert az egész történet mondanivalójára hatással lesz.

Példák több nézőpontú, egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Stephen King – A setét torony; George R.R. Martin – A tűz és jég dala sorozat; Ricky Bass – Az őrség; Tom Drury – A vandalizmus vége

3. Objektív elbeszélő
Ez a típus különösen ritkának számít, és igazi kihívást jelent az olvasóval információt megosztani kívánó szerző számára. Ugyanis ebben az elbeszélő nem fér hozzá egyetlen szereplő tudatához sem. A szerző minden tudását a történetről (annak hátteréről, a szereplőkről, a konfliktusról, a témáról) pusztán a dialógusok és a cselekmény révén közvetítheti az olvasó számára, mintha egy filmet néznénk. Ennek a módszernek az előnye, hogy a szerző képes megteremteni az elbeszélői tisztesség és elfogulatlanság látszatát. Hátránya viszont, hogy nagyon eltávolítja az olvasót a szereplőktől, így nem sokáig képes fenntartani a figyelmet.

Példák objektív egyes szám harmadik személyű elbeszélésekre:
– Ernest Hemingway – Fehér elefánt formájú hegyek; Raymond Carver – Apróságok

Folytatás a 2. részben.

Nézőpont: Egyes Szám Második Személyű Elbeszélés

– Ha még nem tetted volna meg, előbb olvasd el az előző részt: Egyes Szám Első Személyű Elbeszélés

Egyes Szám Második Személyű Elbeszélés
Az egyes szám második személyű elbeszélés egy ritkán használt típusa a nézőpontoknak. A történetet egyetlen narrátor meséli el a "te" perspektívájából. Közvetlenül szólítja meg az olvasót, mintha ő maga lenne a főszereplő, akinek a tettei és a szavai papírra vannak vetve. Szinte erőszakosan kényszeríti rá a történettel való azonosulásra. Az egyes szám második személyű elbeszélés általában jelen időben játszódik, ezzel is fokozva a nézőpont sajátos sürgető érzetét.

Az egyes szám második személyű elbeszélésnek három fő alkalmazási módja lehetséges:
1. Közvetlen megszólítás. "A főszereplő te vagy."
Példa Jay McInerney – Fények, nagyváros című regényéből:
Egy bárban koptatod a szád egy borotvált fejű csajjal. A Tört Szívekben vagy tán a Rest Gyíkban. Mindez kitisztulhatna a fejedben, csak útba kéne ejtened a mosdót, hogy még egy kis Bolíviai Muníciót magadhoz végy… Agyad jelen pillanatban aprócska bolíviai katonáktól nyüzsög. Fáradtak és sárosak a hosszú éjszakai meneteléstől. Csizmájuk lyukas, éhesek. Táplálék kell nekik. A Bolíviai Muníció.

2. Önsegítő könyvek imitálása. "Hogyan legyél jó író?"
Példa Lorrie Moore – Segíts magadon! című novelláskötetéből:
Először az osztályteremben, egy bárban vagy az ócskapiacon találkozz vele. Lehet, hogy hatodikosokat tanít vagy barkácsboltja van, vagy művezető egy papírgyárban. Jó táncos. A haja mindig ápolt. nevet a vicceiden.
Eltelik egy hét, egy hónap, egy év. Érezd, hogy felfedeztek, hogy lesik a kívánságaidat, hogy szüksége van rád és szeret, aztán kezdj el néha unatkozni. Szomorodj el, zavarodj össze, és járj el a belvárosi moziba. Vegyél pattogatott kukoricát. Elmúlik majd. Egy hét, egy hónap, egy év múlva.

3. Dicsőített első személy. (Mintha a narrátor magához beszélne.) "Nagyszerű vagy."
Példa:
A bankpénztáros ablakához hajolsz, és végigsimítasz dús fekete fürtjeiden. A markodban van. Tetszik neki a gödröcske az arcodon, sőt még azt a pár ránc is, ami nemrégiben jelent meg a szemed sarkában, amikor mosolyogsz.

Előnyök 
– Ritka alkalmazása miatt különleges hatást kelt, ahogy az író közvetlenül szólítja meg az olvasót.
– Az egyszerű észrevételek sokkal nagyobb súlyt kapnak, mint első személyben. A legapróbb részletek is extra jelentéstartalommal bírnak, ahogy a narrátor elhinti közöttük saját nézeteit és rejtett érzelmeit.

Hátrányok
– Furcsa benyomása miatt egy idő után erőltetettnek fog hatni akár írjuk, akár olvassuk. Ezért regényeknél vagy hosszabb novelláknál nem javasolt az alkalmazása.
–  Nem minden olvasó hajlandó elviselni a kényszerített azonosulást. Van, aki ellenáll, és azt fogja mondani, hogy ő nem beszélget egy borotvált fejű csajjal a bárban. A karakter lehet, de ő nem.
– Az első személyre jellemző korlátoltság itt is jelen van. A történet teljes mértékben a narrátorhoz tartozik, a szerzőnek magában kell tartania saját megjegyzéseit és észrevételeit.

Forrás:
– Writer's Digest Books: Crafting Novels & Short Stories
– Alexander Steele: Kezdő Írók Kézikönyve
– Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint
– Monica Wood: Description