A kiadók nem szeretik a cikornyás szövegeket, mivel a
legtöbb beállítás nem kompatibilis a saját szerkesztőprogramjaikkal. Ha nem
akarsz rögtön többletmunkával bevágódni a tördelőknél, akkor a kevesebb, bizony
több. Nyugodtan maradj a Word alapbeállításainál: normál A/4-es oldal, sorkizárt,
12p-es, fekete, Times New Roman betűtípus, általában egyszeres sorközzel. (Bevallom,
én más betűtípust szeretek, de talán ez a legkönnyebben változtatható paraméter).
A betűméret maradjon egységes, a fejezetek, címek előtt maximum egy üres sort
használj. A címek lehetnek középre igazítva. Speciális formázás megengedett, ha
kiemelésről van szó, de legfeljebb dőlt vagy félkövér betű. A margókat hagyd az
alapbeállítás szerint, a behúzásokat a Bekezdés ablakban állítsd be (nem
tabulátorral, nem szóközzel).
Ami számomra laikusként zavaros volt, az a „mínuszok
családja”. Ehhez gyűjtöttem némi magyarázatot a Wikipediáról:
2. A nagykötőjel és a gondolatjel (jelük: –) a kötőjelnél nagyjából
kétszer hosszabb, vízszintes vonal. A magyar helyesírásban mindkét kifejezés
egyazon írásjelre utal; használattól függően hivatkozunk rá egyik vagy másik
néven.
Gondolatjelről önálló mondatok (olykor mondatrészek)
összekapcsolásakor beszélünk
– elkülönülő
gondolatsorok elválasztására,
– közbevetés
jelölésére (például Az ablak – természetesen – nyitva volt),
– emberek
vagy közmondások idézésekor (például „Így jó lesz” – mondta),
– párbeszédek
egymást követő soraiban,
– lazábban
kapcsolódó gondolatok elválasztásánál, a pontosvesszőhöz hasonló szerepben
(például Ez jónak tűnik – szerintem elfogadhatjuk.).
A gondolatjelet mindig szóköz előzi meg (kivéve a
párbeszédek sorainak elején), utána (esetleg vesszőt, pontosvesszőt vagy
kettőspontot követően) újabb szóköz következik.
Nagykötőjelről szavak, szókapcsolatok (többnyire lazább,
alkalmi) összefűzésekor beszélünk:
– népek,
nyelvek összekapcsolásakor (például angol–magyar szótár, Osztrák–Magyar
Monarchia),
– tulajdonnevek
összekapcsolásakor (például Hadrovics–Gáldi-féle szótár [az utóbbi jel
kötőjel]),
– teljes
tulajdonnevek összekapcsolásakor kis spáciummal szedendő, hogy
az egyes nevek elkülönüljenek (például: Filep László – Bereznai Gyula, Walter
Gropius – Moholy-Nagy László)
– valamettől
valameddig terjedő viszony jelölésére (például Budapest–Bécs-járat, 2004–2005.
évi, Ménesi út 11–13.)
– géptípusok
számjelzése mellett (például Apollo–11).
A nagykötőjel előtt és után nem állhat szóköz. Kivétel ez
alól csak az olyan, bonyolultabb esetekben fordul elő, amikor többtagú
szókapcsolatokat köt össze egymással.
Formája, számítógépes megjelenítése
– félkvirtmínusz, en dash: Egy en szélességű
gondolatjel és nagykötőjel.
HTML-kódja
– vagy –. A Windowsban az Alt+0150
kombinációval lehet előhívni; a Wordben pedig a bal Ctrl gombbal és a számbillentyűzeten lévő mínuszjellel is elérhető. Unicode-kódja
U+2013.
Ha a
nagykötőjel semmiképpen sem érhető el, két kötőjellel (--) szokták
helyettesíteni.
Tehát a
lényeg: párbeszédírás esetén - (kötőjel) helyett erre – (gondolatjel) van
szükséged.
* * *
Ha már beütött a baj – avagy kész az írásom…Ebben az esetben a szerkesztés során sok többletmunka vár számodra (sajnos két első kéziratos regény után én is hasonló cipőben járok). Számításba kell venned, hogy a behúzásoknál, gondolatjeleknél mennyire hagyatkoztál a Word automatikus módosításaira. Esetleg a Keresés és csere ablak használatával helyre tudod hozni a túlzott kötőjel használatot. De 99%, hogy egyesével, manuálisan kell kijavítgatnod a hiányosságokat, így ne feledd: megelőzés mindenekelőtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése