Gloria Kempton: Dialogue

Cím: Dialogue: Techniques and Exercises for Crafting Effective Dialogue (Write Great Fiction)

Szerző: Gloria Kempton

Kiadó: Writer's Digest Books, 2004

ISBN: 158297683X, 9781582976839

Terjedelem: 240 oldal

Bevezetés

A Write Great Fiction sorozat következő részeként a párbeszéd alkalmazását vettem górcső alá.

Biográfia

Gloria Kempton 1951-ben született az Amerikai Egyesült Államokban. Szerző, írástechnika oktató, magazin- és könyvszerkesztő. 10 könyv szerzője, közöttük a legismertebbek: Jocelyn, The Passionate Edge, Love One Another, Forgive One Another és Dialogue (magyar fordítás egyik művéhez sem készült).

Tartalomjegyzék

1. fejezet – Felszabadítani a belső hangot – A párbeszéd lényege
2. fejezet – Néma karakterek és történetek – Küzd le a félelmeidet
3. fejezet – Zsáner, általános és szépirodalmi történet – A párbeszéd számít
4. fejezet – Mozgatórugó – A párbeszéd, ami előrehajtja a történetet
5. fejezet – Elbeszélés, párbeszéd és cselekmény – A kimondott szó összeszövése
6. fejezet – Saját szavaikon – Átadni a karakterek és motivációik lényegét az olvasónak
7. fejezet – Van egy hely – A párbeszéd szerepe a helyzet és a háttér bemutatásában
8. fejezet – Fék vagy gyorsító – A párbeszéd funkciója az ütemezésben
9. fejezet – A feszültség és izgalom fokozása – Párbeszéd, ami felerősíti a konfliktust
10. fejezet - Egy sötét és viharos éjszaka volt – A párbeszéd használata a hangulatteremtésben és az érzelmek megnyilvánulásában
11. fejezet – Uh, és, err – Néhány különleges beszédtípus
12. fejezet – Hoppá! A párbeszéd nem működik – A leggyakoribb hibák
13. fejezet – Írásjelek és utolsó simítások – Az elvarratlan szálak megszüntetése
14. fejezet – Párbeszéd tedd, és ne tedd – Néhány hasznos tanács
15. fejezet – Kapcsolódás az olvasóval – Lehetsz jobb

Ami tetszett
Szépen végigveszi a párbeszéd összes lehetséges funkcióját: hogyan lehet használni hangulatteremtésre, információadagolásra, ütemezésre, feszültségkeltésre; mikre kell figyelni a különböző műfajoknál, a beszédhibáknál és végül a szerkesztésnél. Az írói hang kellemes, segítőkész, a leckék olvasmányosak, a fejezetek végén pedig gyakorlófeladatok nyújtanak lehetőséget az elmélet élesben való kipróbálására.

Ami nem tetszett

Az eleje nehezen indult be. Több fejezet csak a lelkisegélyről szólt, hogy felbátorítsa azokat az embereket, akik valamilyen oknál fogva ódzkodnak a párbeszédírástól. Féltem, hogy az egész ilyen buksisimogatás lesz, de szerencsére belecsaptunk a konkrét leckékbe. 

Kedvenc idézet

A character’s dialogue, delivered with passion and authenticity, can actually change a reader’s life. And isn’t that what many of us are about when we write—changing lives? Sure, some of us, maybe even most of us, want to make money at this. Some of us would even like a little fame thrown in.We write to entertain our friends, relatives, and strangers out there in readerland. But down deep in the core of our hearts, wouldn’t it be wonderful if we knew we had made a difference in someone’s life through the way we portrayed a fictional character?

/Egy karakter autentikus és szenvedélyesen előadott dialógusa megváltoztathatja az olvasó életét. És nem erre törekszünk a legtöbben, hogy megváltoztassunk életeket? Persze, néhányan, vagy inkább a többség, pénzt akar keresni az írással. Páran a hírnevet is szívesen elfogadnák. Írunk, hogy szórakoztassuk a barátainkat, ismerőseinket és ismeretleneket a messzi olvasóközösségből. De mélyen a szívünkbe nézve, nem lenne csodálatos, ha tudnánk, a képzeletbeli szereplőnk hatással volt valaki életére?/

Összegzés

Könnyen emészthető, gyakorlatias írástechnikai tankönyv, ami segít megismerni a párbeszédben rejlő összes lehetőséget.

Értékelés: 8/10

Mutatni vagy mondani?

Fordítás Monica Wood - Description könyvéből.

Mutasd, ne mond! 
Bizonyára mindannyian találkoztatok már ezzel a szállóigével. Pedig a „Mutasd, ne mond” valójában csak útmutató, nem szabály, ami a kezdő írók tapasztalatlansága miatt égett bele a köztudatba. A „mutatás” valóban képes dinamikusan bemutatni a karaktert vagy a cselekményt, ugyanakkor a „mondás” sokszor képes ugyanazt a hatást elérni, ha a megfelelő szavakat használjuk.

Mi a különbség?
Sok kezdő írónak nehézséget jelent a kettő megkülönböztetése. Képzeld el, hogy van egy Alice nevű szürke egér karaktered, akit szeretnél bemutatni.

1. Mondás: Alice egy fiatal, félénk lány volt, aki úgy festett, mint egy egér. Alacsony és vézna, barna hajjal, apró szemekkel és hosszúkás arccal. Mindig bekukucskált az ajtón, mielőtt belépett volna egy buliba, így módjában állt észrevétlenül felszívódni, ha nem látott senki ismerőst.

2. Mutatás: Alice felszegett állal, lábujjhegyen egyensúlyozva ácsorgott Everett lakásának ajtajában. Bekukucskálva összerezzent Everett új hangszórójának dübörgésétől. Szaporán vette a levegőt, tekintete jobbra-balra futkosott, ahogy pásztázta a tömeget. Amikor észrevette a széles mosollyal közeledő Everettet, gyorsan a puncsos tálhoz iszkolt, miközben lapos cipője a csiszolt padlóval súrlódva halk neszezést keltett.

Az első verzióban elmondod, hogy Alice úgy néz ki, és úgy viselkedik, mint egy egér. A másodikban megmutatod az egérszerű tulajdonságait. Azonban mindkét példánál túlzásokba estünk.

1. Mindent tényként közöltünk, így nem hagytunk Alice számára esélyt, hogy bemutathassa magát. Az olvasó ettől úgy érzi, mintha csak egy képernyőn nézné a karaktert, ahelyett, hogy belemerülne a történetbe, és a karakterrel együtt élné meg az eseményeket.

2. Ezzel szemben a túlzott mutatás fellengzőssé válik, mintha tudatosan akarnád felsorakoztatni a tarsolyodban levő összes hasonlatot és metaforát. A karaktered akár el is tűnhet az áradatban. Ne hagyd, hogy a prózai stílusod felülkerekedjen a történeten, amit el akarsz mesélni.

A túl sok mutatástól a történet elnyújtottnak, sőt végtelennek tűnhet; a túl sok mondástól pedig laposnak és száraznak érezzük. Mit tesz ilyenkor egy tudatos író? Kombinálja a kettőt:
3. Alice mezei egér módjára ácsorgott Everett lakásának ajtajában. Kezeit maga elé tartotta, és lábujjhegyen egyensúlyozva pásztázta a tömeget ismerős arcok után kutatva.

Mikor melyiket használjuk?
Ha lecsupaszítva nézzük, a mutatásra gondolhatunk jelenetként, a mondásra pedig elbeszélésként. A jelenetnek specifikus szerepe van: általában tartalmaz dialógust; van kezdete, közepe és vége; továbbá előreviszi a történetet. Az elbeszélés a próza folyama, ami elmeséli a történetet.

Válasszunk jelenetet, ha:
– be akarjuk mutatni a szereplőinket (ha van egy önzetlen karakterünk, hatásosabb megjeleníteni, ahogy élelmet ad egy rászorulónak, mint csak tényként kijelenteni az önzetlenségét).
– a karaktereink interakcióba lépnek (ne félj párbeszédet írni; a szereplők szavajárásából és az egymással való viselkedésükből rengeteg információt közvetíthetsz az olvasó számára).
– akció/konfliktus jelentkezik (az ilyen események általában szerves hatással vannak a történetre, így semmiképp sem szabad néhány kijelentő mondattal elintézni őket).
– túlcsordulnak az érzelmek (hatásosabb étvágytalansággal, vagy a kedvenc dolga iránti érdektelenséggel kifejezni egy karakter szomorúságát, mint pusztán közölni a tényt. Azonban bármilyen fokozott legyen a helyzet, ügyeljünk a melodráma elkerülésére).

Válasszunk elbeszélést, ha:
– a történet megértéséhez szükséges háttér-információt szeretnénk elcsöpögtetni (de annyira nem fontos, hogy jelenetet írjunk belőle).
– mindennapi cselekvéssorról van szó (valószínűleg semmi nem borít ki jobban egy szerkesztőt, mint a szereplő reggeli rutinjával indított regény).
– a karakter(ek) helyet változtat(nak), de maga az utazás lényegtelen a történet szempontjából.
– az időben történik ugrás, vagy huzamosabb ideig nincs érdemleges esemény (ilyenkor elegendő néhány mondatban összefoglalni a történteket).

Hogyan mondjuk?
Az egyszerű elbeszélést is mutatóvá tudjuk tenni, ha megfelelően választjuk meg a kifejezéseket.

• Ági tanítónő bement kolléganője osztályába.
• Ági tanítónő besurrant kolléganője osztályába.
• Ági tanítónő beténfergett kolléganője osztályába.

Mindhárom mondat egy személyt ír le, aki belép egy helyiségbe. Látod, mennyivel laposabb az első mondat a többihez képest? Nem számít, milyen apró a cselekvés, nem pusztán informálod vele az olvasót, hanem valamilyen lelkiállapotot közvetítesz vele.

Hogyan mutassuk?
Tapasztalatlan írók sokszor extrém végletekig használják a mutatást. Törvénynek veszik, hogy a jó leíráshoz mindent mutatni kell a szereplő kedvenc ételétől kezdve a bugyiján lévő pöttyökig. A történeted mondandójától függően neked kell eldöntened, hogy mit szükséges mutatnod.

Összefoglalva a mutatásnak és a mondásnak egyaránt helye van a prózában. Ha eddig abban a hiszemben éltél, hogy a mutatás jó, a mondás pedig rossz, ideje újragondolnod a dolgokat.

Ha szeretnél többet megtudni a témáról, nézd meg az Így neveld a regényed hasonló bejegyzését is.

Monica Wood: Description

Cím: Elements of Fiction Writing – Description

Szerző: Monica Wood

Kiadó: Writer's Digest Books, 1999

ISBN: 0898799082, 9780898799088

Terjedelem: 171 oldal

Bevezetés

A Description & Setting keszekuszasága után rögtön belevágtam ebbe a szintén leírást elemző tankönyvbe, hátha többre megyek vele. Szerencsére kellemes csalódást okozott.

Biográfia

Monica Wood az Amerikai Egyesült Államok Maine államából származik. Tanácsadóként dolgozott, mielőtt teljes állású íróvá vált volna. 12 könyv szerzője, közöttük a legismertebbek: The One-in-a-Million Boy és Description (magyar fordítás egyik művéhez sem készült).

Tartalomjegyzék

1. fejezet – Részletek, részletek
2. fejezet – Mutatni és mondani
3. fejezet – Leírás és előrehaladás
4. fejezet – Leírás és párbeszéd
5. fejezet – Leírás és nézőpont
6. fejezet – Leírás és stílus
7. fejezet – Leírás és helyzet
8. fejezet – Speciális problémák a leírás során
9. fejezet – Tippek és trükkök

Ami tetszett

Pont azt adta meg, amit a Description & Settingből hiányoltam. A témákat egy rövid felvezetéssel nyitja, majd összehasonlító példákon keresztül mutatja be, hogyan csináld, és hogyan ne csináld a dolgokat. Nagyon szemléletes és közérthető, sok tévhitet eloszlat, továbbá felhívja a figyelmet a kezdők gyakori hibáira. Emiatt a témafeldolgozást szintén sokkal logikusabbnak és részletesebbnek találtam, mint a másik műben.

Ami nem tetszett

Mivel a magyarázatok az adott példákra épülnek, nehéz kihúzni a szövegből a lényeget későbbi okulásra. Igaz, minden fejezet végén van egy kis összefoglaló, amivel ezt némiképp kompenzálja.

Kedvenc idézet

As you can see by the number of examples here, stylistic harmony rarely happens by accident. You have to play with different kinds of description, over a great number of drafts, before you discover the right notes. This is not a matter of "hitting" the right style, like turning a roulette wheel and hoping for a black seven. Style develops, little by little, as you work a story through its paces. So, don't be in too much of a hurry. Your goal, after all, is not to make the writing effortless, but to make it seem effortless. That marvelous fraud is achieved only one way—through relentless hard work. 

/Amint láthatod a temérdek bemutatott példából, a stilisztikai összhangot nem a véletlen szüli. Rengeteg kéziraton keresztül kell kísérletezned a különféle leírási módokat, mire megtalálod a megfelelő kifejezéseket. Ez nem olyan, mint a roulette, hogy vakon próbálkozunk, hátha ráhibázunk a fekete hetesre. A stílus lépéről lépésre alakul ki, ahogy a saját tempójában halad a történet. Tehát semmi szükség a sietségre. A célod elvégre nem az, hogy az írás könnyű legyen, hanem hogy a könnyedség látszatát keltsd vele. Ez a bámulatos csalás csak egyetlen módon érhető el – fáradhatatlan munka révén./

Összegzés

Aki szeretne elmerülni a leírás fortélyaiban, annak melegen ajánlom ezt a könyvet.

Értékelés: 9/10

Ron Rozelle: Description & Setting

Cím: Description & Setting: Techniques and Exercises for Crafting a Believable World of People, Places, and Events (Write Great Fiction)

Szerző: Ron Rozelle

Kiadó: Writer's Digest Books, 2005

ISBN: 1582976821, 9781582976822

Terjedelem: 224 oldal

Bevezetés

Nem vagyok egy szószátyár ember sem írásban, sem beszédben. Stílusban is sokkal közelebb áll hozzám Hemingway letisztult minimalizmusa, mint Tolkien végeláthatatlan leírásai. A fantasy zsáner űzőjeként azonban beláttam, hogy ezen a területen igenis fejlődnöm kell. Emiatt nagy elvárásokkal és ambíciókkal vágtam neki a könyvnek.

Biográfia

Ron Rozelle 1952-ben született az Amerikai Egyesült Államokban. Kreatív írást oktat és az Image Magazine szerkesztője. Kilenc könyv szerzője, közöttük a legismertebbek: Into That Good Night; The Windows of Heaven; Warden és Description & Setting (magyar fordítás egyik művéhez sem készült).

Tartalomjegyzék

1. fejezet – A leírás és helyzet fontossága
2. fejezet – Tanuljunk meg figyelni a részletekre
3. fejezet – Használj ki minden eszközt, ami a tarsolyodban van
4. fejezet – Mutatni, mondani és a kettő kombinációja
5. fejezet – Érzékszervi leírás
6. fejezet – Karakterek leírása
7. fejezet – Idő és hely
8. fejezet – Leírás és helyzet speciális műfajokban
9. fejezet – A leírás és helyzet szerepe a történetvezetésben
10. fejezet – Valóra váltani a varázslatot
11. fejezet – Túl kevés, túl sok
12. fejezet – Leírás és helyzet az írási folyamatban
Függelék – Lépésről lépésre. Gyors és könnyű hivatkozás a bemutatott anyaghoz

Ami nem tetszett

Számomra nagyon terjengős (akárcsak a címe), egy mutatósan megkomponált semmiről sem szóló történetre emlékeztet. A témafeldolgozások mindig valami megfoghatatlan általánossággal kezdődnek, majd a szellős nagytotálból rögtön szuper plánba ugrik a fókusz, ahol néhány konkrét példán keresztül láthatjuk, hogyan csinálják a profik. Nagyon hiányoltam a két véglet közötti átmenetet, ahol részletesebben be lehetett volna mutatni a mikénteket is.

Ami tetszett

Annak ellenére, hogy nagyon híg a tartalom, bemutat néhány praktikus stratégiát az ötleteléshez, tervezéshez. Továbbá minden témakör végén találhatóak gyakorló feladatok. 

Kedvenc idézet

Face it, your title is an extremly important bit of business. It is the moniker by which everyone will refer to this thing that you sweated and strained over so long; it is the flag that will fly over your book or story for as long as people read it and refer to it. So choose wisely.

/Fogadd el, a cím esszenciális része a könyvednek. Ez a művésznév, ami alapján mindenki utalni fog arra a dologra, amivel te hosszú ideig vért izzadva dolgoztál; ez a zászló, ami a könyved vagy történeted felett fog lobogni, míg az emberek olvassák, és beszélnek róla. Ezért dönts bölcsen./

Összegzés

Ezt volt az első kötet, amit a Write Great Fiction sorozatból olvastam, de egyelőre nem vagyok lenyűgözve tőle. Leírás témában inkább Monica Wood - Description című alkotását tudnám ajánlani.

Értékelés: 3/10

Mielőtt írni kezdesz…

Minden kórságot sokkal egyszerűbb és célravezetőbb megelőzni, mint utólag küszködni a baj elhárításával. Ugyanez elmondható a formázásról is. Ezért mielőtt bármelyik gondolatodat elkezdenéd virtuális formába önteni, érdemes elvégezned néhány egyszerű beállítást.

A kiadók nem szeretik a cikornyás szövegeket, mivel a legtöbb beállítás nem kompatibilis a saját szerkesztőprogramjaikkal. Ha nem akarsz rögtön többletmunkával bevágódni a tördelőknél, akkor a kevesebb, bizony több. Nyugodtan maradj a Word alapbeállításainál: normál A/4-es oldal, sorkizárt, 12p-es, fekete, Times New Roman betűtípus, általában egyszeres sorközzel. (Bevallom, én más betűtípust szeretek, de talán ez a legkönnyebben változtatható paraméter). A betűméret maradjon egységes, a fejezetek, címek előtt maximum egy üres sort használj. A címek lehetnek középre igazítva. Speciális formázás megengedett, ha kiemelésről van szó, de legfeljebb dőlt vagy félkövér betű. A margókat hagyd az alapbeállítás szerint, a behúzásokat a Bekezdés ablakban állítsd be (nem tabulátorral, nem szóközzel). 

Ami számomra laikusként zavaros volt, az a „mínuszok családja”. Ehhez gyűjtöttem némi magyarázatot a Wikipediáról:

1. A kötőjel (-) a magyar helyesírásban szavak, szórészek összetartozásának jelölésére szolgál; rendszerint az egybeírás alternatívájaként szolgál bizonyos speciális esetekben. Kötőjel használatos a szótagolásnál és a sor végi elválasztásnál is.

2. A nagykötőjel és a gondolatjel (jelük: –) a kötőjelnél nagyjából kétszer hosszabb, vízszintes vonal. A magyar helyesírásban mindkét kifejezés egyazon írásjelre utal; használattól függően hivatkozunk rá egyik vagy másik néven.

Gondolatjelről önálló mondatok (olykor mondatrészek) összekapcsolásakor beszélünk

– elkülönülő gondolatsorok elválasztására,

– közbevetés jelölésére (például Az ablak – természetesen – nyitva volt),

– emberek vagy közmondások idézésekor (például „Így jó lesz” – mondta),

– párbeszédek egymást követő soraiban,

– lazábban kapcsolódó gondolatok elválasztásánál, a pontosvesszőhöz hasonló szerepben (például Ez jónak tűnik – szerintem elfogadhatjuk.).

A gondolatjelet mindig szóköz előzi meg (kivéve a párbeszédek sorainak elején), utána (esetleg vesszőt, pontosvesszőt vagy kettőspontot követően) újabb szóköz következik.

Nagykötőjelről szavak, szókapcsolatok (többnyire lazább, alkalmi) összefűzésekor beszélünk:

– népek, nyelvek összekapcsolásakor (például angol–magyar szótár, Osztrák–Magyar Monarchia),

– tulajdonnevek összekapcsolásakor (például Hadrovics–Gáldi-féle szótár [az utóbbi jel kötőjel]),

– teljes tulajdonnevek összekapcsolásakor kis spáciummal szedendő, hogy az egyes nevek elkülönüljenek (például: Filep László – Bereznai Gyula, Walter Gropius – Moholy-Nagy László)

– valamettől valameddig terjedő viszony jelölésére (például Budapest–Bécs-járat, 2004–2005. évi, Ménesi út 11–13.)

– géptípusok számjelzése mellett (például Apollo–11).

A nagykötőjel előtt és után nem állhat szóköz. Kivétel ez alól csak az olyan, bonyolultabb esetekben fordul elő, amikor többtagú szókapcsolatokat köt össze egymással.

Formája, számítógépes megjelenítése

– félkvirtmínusz, en dash: Egy en szélességű gondolatjel és nagykötőjel.

HTML-kódja – vagy –. A Windowsban az Alt+0150 kombinációval lehet előhívni; a Wordben pedig a bal Ctrl gombbal és a számbillentyűzeten lévő mínuszjellel is elérhető. Unicode-kódja U+2013.

Ha a nagykötőjel semmiképpen sem érhető el, két kötőjellel (--) szokták helyettesíteni.

Tehát a lényeg: párbeszédírás esetén - (kötőjel) helyett erre – (gondolatjel) van szükséged.

* * * 

Ha már beütött a baj – avagy kész az írásom…

Ebben az esetben a szerkesztés során sok többletmunka vár számodra (sajnos két első kéziratos regény után én is hasonló cipőben járok). Számításba kell venned, hogy a behúzásoknál, gondolatjeleknél mennyire hagyatkoztál a Word automatikus módosításaira. Esetleg a Keresés és csere ablak használatával helyre tudod hozni a túlzott kötőjel használatot. De 99%, hogy egyesével, manuálisan kell kijavítgatnod a hiányosságokat, így ne feledd: megelőzés mindenekelőtt!