2017. november 27., hétfő

Nézőpont: Egyes Szám Első Személyű Elbeszélés

Nézőpont
A nézőpont az a perspektíva, amin keresztül a történeted elmesélésre kerül. Ez határozza meg a látásmódot, a hangot, a hangulatot, hogy mit és hogyan mondasz el. Emiatt a nézőpont megválasztása az egyik legfontosabb döntés a történetedben. Ha jól választasz, és a nézőponti karakter a helyén van, akkor a történet szinte magától halad előre. Ha rosszul döntesz, a történet elveszti a fókuszát, a lendületét és a létezésének okát.


A nézőponti karakter kiválasztásához az alábbi általános kritériumok nyújthatnak segítséget:
– Ki van kitéve a cselekménynek? Általában az érzelmileg leginkább érintett szereplőből lesz a legjobb nézőponti karakter. Válassz olyan szereplőt, aki előtt magasak a tétek, és a végkimeneteltől függően mindenét elveszítheti.
– Ki lesz jelen a tetőpontnál? A nézőponti karakternek mindenképp ott kell lennie, különben csak másodkézből szerzünk tudomást a történet legfontosabb eseményéről.
– Ki kapja a legtöbb fontos jelenetet? Természetesen azoknál is jelen szeretnénk lenni.
– Ki biztosít elég érdekes meglátást a történethez? Milyen életszemléletet szeretnél sugallni a regényedben? Ki alkalmas erre? Melyik szereplődet akarod, hogy a "szemeddé" és a "szíveddé" váljon?
– Kinek az elméje keltette fel az érdeklődésedet ahhoz, hogy a történet során a fejébe bújj?

Lehet, hogy úgy érzed, máris tudod, ki legyen a nézőponti karaktered. Azonban mindig érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a történeted milyen irányt venne, ha másképp választottál volna. Ha pedig bizonytalan vagy, sem kell elcsüggedni. Van, hogy csak az első vagy második javítás után érik meg annyira a történet, hogy ki tudd választani a megfelelő nézőpontot és a hozzá tartozó karaktert.

A bevezetés után vegyük sorra a rendelkezésre álló nézőpont típusokat:

Egyes Szám Első Személyű Elbeszélés
Az egyes szám első személyű elbeszélés esetén a történetet az "én" perspektívájából látjuk. Az elbeszélőn keresztül érzékeljük az eseményeket, az olvasó pedig az egész történet során az ő fejében létezik. Ha egyes szám első személyben írunk, a szerzői én teljesen háttérbe szorul. Át kell adnunk magunkat a nézőponti karakternek, az ő hangján szólalunk meg, az ő szavait és hanglejtését használjuk. Az ő természetéből, hátteréből, pillanatnyi hangulatából fakadó filteren keresztül kell ábrázolnunk az eseményeket, miközben a saját szemléletünket alaposan elzárjuk.

Példa az egyes szám első személyű elbeszélésre Raymond Carver – Katedrális című novellájából:
Láttam a feleségemet, ahogy befordul a ház elé és nevet. Láttam, ahogy kiszáll és becsukja az ajtót. Száján még ott a mosoly. Lenyűgöző. Átment a másik oldalra, hogy ajtót nyisson a vak embernek, aki már kászálódott kifelé. Ez a vak ember – nem semmi! – szakállat visel. Szakállas vak ember. Na ez már sok. 

Előnyök
– Közvetlenség, intimitás. A szerző megszüntetheti a távolságot az olvasó és a történet között azzal, hogy az olvasót az elbeszélő bőrébe bújtatja.
– Természetesség. Ez a nézőpont az író és az olvasó számára is természetesen hat, mivel mindannyian az "én" világában élünk.
– Egyszerűség. Az írónak csak egy nézőponttal kell dolgoznia, a narrátorral.
– Rugalmasság. Lehetőséget ad egy jellegzetes belső hang megalkotására.
– Nyelvezet. Az elbeszélő szókincse, stílusa és attitűdje már azelőtt rengeteg információt szolgáltat (pl. származásról, műveltségről), hogy bármilyen konkrét tényt közöltünk volna a szereplőről.
– Könnyedén lehet gondolatokat – emlékeket, véleményeket, benyomásokat – közvetíteni, mivel a karakter fejében vagyunk. Ugyanez egyes szám harmadik személyben sokkal természetellenesebben hathat.
– Plusz csavart ad a történethez egy megbízhatatlan narrátor alkalmazása.

Hátrányok
– Kötöttség, korlátoltság.
– Nem ábrázolható olyan jelenetet, ahol a nézőponti karakter nincs jelen. Nem lehet írni olyan dolgokról, amit ő nem lát vagy nem érzékel.
– Nem osztható meg olyan információ, amiről a nézőponti karakter nem tud. Ugyanígy nem lehet elhallgatni az olvasó elől olyan dolgokat, amiről a nézőponti karakter tudomást szerez pl. egy fontos nyom találása, ami felfedi a rejtélyt.
– Mivel a nézőponti karakter bőrébe kell bújni, a szerző csupán egyetlen szereplő megfigyeléseire és gondolataira támaszkodhat. Emiatt párakban az egyes szám első személyű elbeszélés klausztrofóbiás érzetet kelt.
– A narrátor értelmi képességei és szókincse behatárolja a lehetőségeket például egy gyerekszereplő esetében.
– Nem lehet belenézni más szereplők fejébe.
– Könnyen összemosható a saját én a nézőponti karakter énjével. Folyamatosan figyelni kell arra, hogy a szerző ne essen ki a szerepből, és az elbeszélő gondolatait közvetítse, ne a sajátjait.
– Mivel a nézőponti karakter belülről látja a világot nem pedig kívülről, bizonyos leírásokat extra odafigyeléssel kell kezelni, hogy ne hassanak mesterkélten. Ilyen a narrátor saját külsejének leírása vagy bármilyen esemény. Teljesen más benyomást kelt megfigyelni, ahogy a másik cselekszik, mint ha magunk végezzük el ugyanazt a tevékenységet.

Mitől lesz hatásos egy egyes szám első személyű narrátor?
A leghatásosabb módja az autentikus egyes szám első személyű elbeszélő megalkotásához, ha a narrátor saját tapasztalatból beszél. Vegyük sorra az alábbi példákat, amik különböző szemszögekből ábrázolják ismerősük kisfiát:
– Sandra fia parancsoló megjelenésével egy hercegre emlékeztetett.
– Sandra kölyke úgy nézett ki, mint Gino bácsikám, csak egy fokkal aranyosabb kiadásban.
– Sandra kisfia az egyik árva fiúcskára emlékeztetett, csak ő kövérebb volt és tisztább az arca. 
Mindhárom narrátor saját tapasztalatokkal, előítéletekkel és rögeszmékkel rendelkezik, amik egyedivé teszik a látásmódjukat. Íróként hagynod kell, hogy a saját személyiségük érvényesüljön. Szókincsüknek illeszkednie kell a világhoz, amiben élnek: a származásukhoz, a műveltségükhöz, a foglalkozásukhoz. Egy profi műkorcsolyázó az éjszakai eget „fekete, mint a jég”, míg egy festő inkább „fekete, mint a tinta” hasonlattal fogja jellemezni.
Természetesen a narrátor személyiségének megragadása nem fog sikerülni rögtön az első kéziratnál. Egy kitalált szereplő megismeréséhez ugyanúgy idő és türelem kell, mint egy valódi emberéhez.

Gyakorlat – Próbálj meg leírni egy autós ütközést 5 különböző szemtanú perspektívájából: egyik talán a vérfoltra figyel fel, másik a sérült orrdíszre, harmadik a sofőr döbbent arcára. Képzeld el a különböző személyiségek tartását, légzésmódját. Mi szalad ki először a szájukon? Honnan jöttek, és hová tartanak? Bújj a bőrükbe, állj a járda szélére, és írd le, hogy mit látsz az ő szemszögükből.

Az egyes szám első személyű elbeszélés altípusai:

1. Egy nézőpontú
Ez a legelterjedtebb és legegyszerűbb típus az egyes szám első személyű elbeszélések között. Ilyenkor egyetlen karakter, általában a főszereplő mondja el a történetet. A narrátor legtöbbször magának mesél, de olykor előfordulhat, hogy egy másik szereplőnek számol be a történtekről pl. egy pszichológusnak, egy nyomozónak, vagy a saját magának, mint azt Helen Fielding tette a Bridget Jones naplójában.

Példák egy nézőpontú, egyes szám első személyű elbeszélésekre:
– klasszikus irodalom: Harper Lee – Ne bántsátok a feketerigót!; Jonathan Swift – Gullliver utazásai; Charlotte Brontë – Jane Eyre; Edgar Allan Poe – A holló
– szórakoztató irodalom: Suzanne Collins – Az éhezők viadala sorozat; Stephenie Meyer – Alkonyat sorozat; Diana Gabaldon – Outlander sorozat; E.L. James – A szürke ötven árnyalata sorozat

2. Több nézőpontú
Ebben az esetben nem egyetlen narrátorral, hanem kettő vagy több nézőponti karakterrel dolgozunk. Ugyanúgy, ahogy az egy nézőpontúnál egyszerre csupán egyetlen karakter bőrébe bújunk bele, de a szereplők különböző ütemben pl. jelenetekként váltják egymást.
A több nézőpontú narrációra akkor van szükség, ha egyetlen szereplő nem képes lefedni a történetet:
– a nézőponti karakter nem tud ott lenni minden fontos helyszínen
– a romantikus történetedben szeretnéd mindkét fél érzelmeit bemutatni
– a szereplők egymástól jelentősen eltérő perspektívával rendelkeznek, és szeretnéd, ha mindegyikük szóhoz jutna
– bonyolult, több szálon futó, epikus történeten dolgozol
Ennek a módszernek a hátránya, hogy az ugrálás a nézőpontok között kizökkentheti az olvasót az azonosulásból. Megfelelően alkalmazva viszont igénybe veszi az olvasó intellektuális képességeit, mivel magának kell összeraknia a történet darabkáit. Ez olyan szórakoztató élményt nyújt, amire az egy nézőpontú elbeszélés nem képes.
A több nézőpontú egyes szám első személyű elbeszélés sajátságos válfaja a levélregény, ahol a történet a szereplők levélváltása mentén alakul. Ez a forma néhány évszázaddal ezelőtt élte virágkorát, ide tartozott Choderlos de Laclos – Veszedelmes viszonyok című regénye is.

Példák több nézőpontú, egyes szám első személyű elbeszélésekre:
– Russel Banks – Eljövendő szép napok; Pittacus Lore – Lorieni krónikák; Richelle Mead – Vérvonalak sorozat

Hány nézőpontot használjunk?
Nem létezik univerzális válasz a kérdésre. Általános elv, hogy a lehető legkevesebb nézőponttal dolgozz, ami a történeted elmondásához szükséges. Mivel az ember ahhoz van szokva, hogy csak a saját nézőpontjával kell azonosulnia, minden nézőpontváltás energiát vesz el az olvasótól, hogy lelkileg ráhangolódhasson az új karakterre. Ha túl gyakori a váltás, a történet darabossá és valószerűtlenné válik. Tehát igyekezzünk a legminimálisabbra szorítkozni, hogy ne terheljük túl az olvasót, és nyugodtan koncentrálhasson a történetre és annak következményeire.

3. Mellékszereplő mint elbeszélő
Általános gyakorlat, hogy a főszereplőt használjuk egyes szám első személyű elbeszélőként. Ő a történet sztárja, a cselekmény által leginkább érintett személy, így természetes, hogy rá vagyunk kíváncsiak. Ez azonban nem egyetemes törvény, a történetet egy mellékszereplővel is elmeséltethetjük.
A perifériás nézőpontot akkor érdemes alkalmazni, ha:
– a főszereplő képtelen objektív maradni, így egy szemtanúnak kell levonnia tetteinek következményeit
– a történetnek azután is folytatódnia kell, hogy a főszereplő meghal
– a főszereplőnek meg kell őriznie a titokzatosságát
Fontos megjegyezni, hogy az elbeszélő történetének a főszereplőről kell szólnia, míg ő maga nem több mint puszta megfigyelő. A másodkézből kapott információk miatt azonban a történet könnyedén veszthet a közvetlenségéből.

Példák egyes szám első személyű mellékszereplő mint elbeszélőre:
– F. Scott Fitzgerald – A nagy Gatsby; Arthur Conan Doyle – Sherlock Holmes; Emily Brontë – Üvöltő szelek

4. Megbízhatatlan narrátor
Alapelv, hogy amit az egyes szám első személyű elbeszélő mond számunkra, azt igaznak tartjuk és feltétel nélkül elhisszük. Ennek megcáfolására használhatjuk a megbízhatatlan narrátort.
A technika azon alapszik, hogy azt feltételezzük az elbeszélőről, igazat mond. A történet kibontakozásával viszont apránként rájövünk, hogy a dolgok nem egészen úgy vannak, ahogy a narrátor beállítja, vagy azért mert szándékosan becsap bennünket, vagy azért mert őt magát is félrevezették. Ez a felfedezés az egész történetet a feje tetejére fordítja, bizonytalanságba taszítva az olvasót, aki újdonsült izgalommal próbálja kitalálni, mi lehet az igazság.
Fontos, hogy az olvasó rájöjjön az elbeszélő megbízhatatlanságára, különben a történet nem fog működni. Ehhez elegendő ellentmondást, túlzást vagy éppen anomáliát kell beleszőni a narrátor meséjébe, hogy megkérdőjelezhessük a hitelességét.
A megbízhatatlan narrátor alkalmazására hajlamosíthat, ha a főszereplő egy autista, egy pszichopata, egy alkohol- vagy kábítószerfüggő, egy féltékeny szerető vagy egy megrögzött hazudó, de a lehetőségek tárháza végtelen.

Példák megbízhatatlan egyes szám első személyű elbeszélőre:
– Vladimir Nabokov – Lolita; Paula Hawkins – A lány a vonaton; Gillian Flynn – Holtodiglan

Forrás:
Writer's Digest Books: Crafting Novels & Short Stories
– Alexander Steele: Kezdő Írók Kézikönyve
Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint
Monica Wood: Description

2017. szeptember 13., szerda

81% Kakaótartalom


Az érzelmeket ízekként élem meg. Természetesen a legfinomabb csemegéket mindig a férfiak jelentették számomra. Emlékszem az első szerelmemre. Alig múltunk 14 évesek, ártatlanok voltunk, az érzéseink egymás iránt pedig olyan puhák és édesek, mint a mályvacukor. Aztán 17 évesen utolért a lázadó korszak. Az akkori pasim vad volt és tüzes, akár a ghost chili. Minden cseppje fájt, és égetett, én mégsem tudtam neki ellenállni. Az egyetemen már óvatosabb voltam, és egy régi haverral jöttem össze. Nem igazán vonzódtam hozzá, de akkor jól jött a biztos pont. Hogy milyen ízt váltott ki belőlem? Igazából, csak a véletlennek köszönhetően találtam rá a megfelelő hasonlatra, amikor cukor helyett sót kevertem a tejszínhabba. Első ránézésre ugyanolyan könnyednek és selymesnek látszik, mint bármelyik társa, ám belekóstolva egyenesen visszataszító az élmény. Végül az utolsó kapcsolatom ismét ígéretesnek indult, friss és ropogós volt, akárcsak a pirított mandula, de egy idő után kezdett megavasodni. Akár az összes eddigi szerelmemnek, ennek is lejárt a szavatossági ideje.
Jelenleg nincs semmilyen íz az életemben. Csupán egy visszatérő álom csempészik némi fűszert a mindennapokba. Sajnos, mire felébredek, nem emlékszem sem a férfi arcára, sem arra, mit csináltunk, ám a kellemes érzés, ami megmarad utána, egész nap elkísér.
Hétvégenként, amikor van időm lustálkodni, hosszasan elmélkedem, hogy mihez társíthatnám ezt a bizsergést. Sok ötletet elvetettem, mígnem a kávénál állapodtam meg, a maga karakteres, sötét, keserű ízével, amihez egy felpezsdítő, ellenállhatatlan aroma társul. Valami azonban még mindig hiányzott a hasonlatból. Egy kis édesség, egy kis játékosság.
– Rebi! Hahó, Rebi!
Összerezzenek Paula hangjára. Ijedtemben a papírjaim után kapok, mintha nagyon elfoglalna a munkám. Nem sikerül hitelesre a színjáték, így csak nevet rajtam.
– Mázlid, hogy nem a főnök vagyok – jegyzi meg. – Min merengsz ennyire?
– Semmin. Csak olyan szépen süt a nap, bűn itt az irodában kuksolni.
– Ne is mondd! – vágja rá, miközben fenekével helyet túr magának az asztalomon. – Érzem, hogy teljesen bezsongok a tavasztól. Kell egy pasi! Nekem is és neked is!
Nem szeretem, amikor Paula felcsap önkéntes kerítőnőnek. Túl hamar beleéli magát mindenbe, és általában a saját ízlését próbálja rám erőltetni. Kicsit olyan, mint a gyömbér. Kis mennyiségben finom fűszert ad az életnek, de töményen senki sem akar beleharapni.
– Jut eszembe, miért jöttem – hajol hozzám közelebb. – Megvan Janka meglepetés bulijának az időpontja. Szombat 20:00 óra, a Valentinusban foglaltunk asztalt. Táncolós ruhát vegyél fel!
Ezzel a kijelentéssel talpra szökken, hogy visszasuhanjon az asztalához. Nem értem, hogyan csinálja, de mindig kiszúrja a főnököt, pedig most is háttal ült neki. A példáját követve gyorsan gépelni és kattintgatni kezdek, ám így sem úszom meg néhány rosszalló megjegyzés nélkül.
A munkaidő végére teljesen kipurcanok. A főnök megérezhette, hogy rossz hatással van ránk az évszak, ezért egész nap járőrözött körülöttünk. De még mindig hátra van a vásárlás, mivel Jankának eddig nem vettem semmit. Annak ellenére, hogy kollégák vagyunk, nem igazán ismerem őt, csak Paula révén hívtak meg a bulijába. Mindenesetre valami középkategóriás bonbon bőven megteszi az alkalomra.
Elbuszozom a Tescohoz, majd belépek a jól ismert fotocellás ajtón. A fáradalmak után felüdít, hogy a sorok között bóklászhatok. Elsőként a kozmetikumokhoz megyek. A tusfürdőkről már csukott szemmel meg tudnám mondani, melyik márka melyik illatáról van szó, annyiszor végigszaglásztam az összeset. Van otthon belőlük vagy húsz, hogy mindig a hangulatomnak megfelelőt tudjam választani. Itt egy új körtevirágos illat, veszek belőle egyet.
Ezután átsuhanok a fűszerek között. Itt kizárólag a fantáziámra hagyatkozhatok, hogy a zárt zacskókon keresztül felidézzem a fahéj, a koriander vagy a szegfűszeg aromáját. Kettőt fordulok jobbra, és megérkezem a kedvenc részlegemhez, a zöldség-gyümölcsök közé. Tudom, hogy bunkóság, de mindegyikből kiveszem a legszebbet, még ha nem is szándékozom megvenni. Megtapogatom, hogy érezzem a textúráját, magamba szívom az illatát, és elképzelem, milyen érzéshez hasonlítana az íze. Ez az én titkos szenvedélyem.
Miután kellőképp feltöltődöm, ráveszem magam, hogy eleget tegyek a kötelezettségeimnek, és az édességsorhoz görgetem a kosaram. Bevallom, tájidegennek számítok itt, mert nem szeretem a csokoládét, különösen a mesterséges ízesítéseket, amivel időről-időre próbálják feldobni a gyártók a termékeiket. Találomra leveszek egy elegánsabb dobozt, és elkezdem olvasni a címkéjét.
– Nem értem, hogy képesek az emberek ilyen ócska csokoládékért pénzt kiadni – hallom a hátam mögül egy férfi hangját.
Rögtön megfordulok, ám az illető rám se bagózva csörtet a húspult felé. Hozzám hasonló korú és alkatú srác. Kötényt visel, a pólója hátuljára pedig az Éden Csokoládébolt logója van nyomtatva. Ismerem a helyet, a Tesco előterében levő üzletek egyike.
Visszarakom a bonbont a polcra, miközben elhatározom, hogy benézek a fickóhoz, és visszavágok, amiért a tudatos vásárlói mivoltomat merte becsmérelni.
Távolról figyelem, merre tart, majd nem sokkal utána beállok a sorba a pénztárnál. Csupa félkész kaját vesz, bizonyára agglegénymenü. Fizetés után kicsit elszöszmötölök a pakolással, nem akarok rögtön a nyomába eredni. Nem valami gyors, így a szomszédos kirakatok nézegetésével ütöm el az időt, amíg leveszi a „Rögtön jövök” táblát, és újra kinyitja a boltot.
– Jó napot! – üdvözlöm.
– Jó napot kívánok! – köszön vissza az eladók gépies szívélyességével. Meg sem rendül a látványomra, a parasztja már el is felejtette, hogy beszólt nekem.
– Miben segíthetek? – kérdi.
Lenyelem a sértettség fémes, keserű ízét, és magamra erőltetem a gyanútlan vásárló arcát.
– Egy kolléganőm születésnapjára szeretnék valamilyen bonbont venni.
– Mit szeret a hölgy? – lép a kínálathoz, és sorban elkezdi mutogatni az opciókat. – Van tejcsokoládé, étcsokoládé, fehér vagy gianduja csokoládé. Továbbá ezeknek a különféle töltelékes változatai. Kizárni való allergének esetleg?
– Nem tudom – felelem nemes egyszerűséggel, habár kezdem kellemetlenül érezni magam a rengeteg kérdés után. – Nem állunk olyan közeli kapcsolatban, hogy ismerjem az ízlését vagy az allergénjeit.
A válaszomra csupán hetykén megvonja a vállát.
– Akkor válassza azt, amelyik magának szimpatikus! Úgyis mindenki a saját vágyait éli ki az ajándékokban.
Felbosszant a flegmaságával. Sosem bírtam, ha egy pasi ennyire nemtörődöm az ajándékozás terén. Előre sajnálom a mindenkori barátnőjét, amikor az évfordulójukra egy csokor virág helyett csavarhúzókészletet kap.
– Nem szeretem a csokoládét – jelentem ki erőszakosabban, mint terveztem. – Ajánljon valamit, maga a szakember!
A kijelentésemre végre egy kis fintor fut át unott ábrázatán. Most már ő is úgy érezhet, mintha köménymagra harapott volna.
– Legyen szíves, ne vegye egy kalap alá az én csokoládémat azokkal a vackokkal, amiket az eddigi élete során volt szerencséje megkóstolni! Az Éden Csokoládé termékei mind mestercukrászok által tökéletesített receptek alapján készültek, a legnagyobb műgonddal formázva meg minden egyes bonbont, kizárólag minőségi alapanyagokat használva.
Elmosolyodom. Saját magát húzta csőbe azzal, hogy ilyen átlagos reklámszöveggel állt ki ellenem.
– Sajnálom, de ennél azért eredetibb duma kell, hogy meggyőzzön. Ha akarja, megadom a marketingcég elérhetőségét, ahol dolgozom, foglalkozunk kisvállalkozókkal is.
A füle hegyéig elvörösödik. Látszik, hogy elevenébe tapintottam, és majd felrobban a méregtől. Vajon milyen ízt érezhet? Paprikát, borsot esetleg tormát? Nem derül ki. Nem válaszol, hanem elviharzik a hátsó részbe, ahonnan egy ezüsttálcával tér vissza, amin különböző árnyalatú és formájú falatkák díszelegnek.
– Rendben van. Ha a szavamnak nem hisz, hát kóstolja meg! Az ízek nem hazudnak.
Belenézek a szemébe, ám nem látok benne sem paprikát, sem borsot, sem pedig tormát. Csak az elhivatottságot és a szenvedélyt, amit a csokoládéja iránt érez. Egy pillanatra elfog a kíváncsiság, és megmozdul a kezem, de aztán figyelmeztetem magam, hogy elégtételt jöttem venni, nem az ízeken keresztül kacérkodni.
– Á, tudja mit? Inkább visszamegyek, és veszek egy doboz Raffaellot, azt úgyis mindenki szereti.
Nem várom meg a reakcióját, csupán elfordulok, és kisétálok a boltból. Ő sem szól utánam, mégis biztos vagyok benne, hogy végig követ szúrós tekintetével, és magában a káromkodások teljes palettáját szórja rám. 

A szombat gyorsan eljön, és én máris késésben vagyok. Nem tehetek róla, nehéz megtalálni a megfelelő ruhát, ami csinos, mégsem túl elegáns, és épp csak annyira kényelmetlen, amennyit egy ilyen érdektelen buliért érdemes elviselni.
Bekukucskálok a Valentinus ablakán, szerencsére nem keltett nagy űrt a hiányom, és már mindenki vidáman iszogat. Le sem veszem a kabátom, máris Jankához furakszom, hogy gyorsan átessek a kötelezőkön, majd lehuppanok a Paula melletti székre.
– Hol voltál? Már túl vagyunk a pohárköszöntőn.
Majdnem belekezdek a sablonos magyarázatba, amikor meglátom csokifiút az asztal túlsó végén.
– Basszus!
– Mi van? – néz oda Paula. – Ismered?
– Nem. Csak a Tescoban sikerült belekötnünk egymásba.
– Kár. Pedig helyes srác és isteni cukrász. Alig várom, hogy ehessünk a tortájából. Ezeket a bonbonokat is ő készítette – tol elém egy kistányért. – Kóstold meg!
– Most nem kérek – felelem, és ösztönösen csokifiúra pillantok. Borsónyira zsugorodom, amikor találkozik a tekintetünk. Most, hogy másodjára is visszautasítottam, úgy néz rám, mint a véres rongyra.
– Egyébként ő kinek a kije? – kérdezem visszafogottabb hangon.
– Janka unokatestvére. Ha jól emlékszem, Rolandnak hívják.
Roland, ízlelgetem a nevet, és felhörpintem a mostanra meglangyosodott fehérboromat.
Egész este görcsösen igyekszem elkerülni. Nemcsak a vele való beszélgetést vagy a pillantását, de az egész létezését próbálom kitörölni, amiben a puncsos tál bizonyul a legnagyobb segítségnek. Ő azonban másképp gondolhatta a dolgot, mert amikor egy magányos percemben magyarázatot szövögettem arra, miért kell most már hazamennem, hirtelen mellettem termett.
– Üdv – szólít meg.
– Hello – köszönök vissza, és nem tudom eldönteni, hogy a puncstól vagy a szégyentől ég ennyire az arcom. – Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk.
– Én sem. Különben elmondtam volna magának, hogy Janka kedvence a kókuszos praliné. De azért a Raffaelloval sem lőtt mellé.
Viccelődik. Talán mégsem utált meg teljesen.
– Miért magázódsz velem itt is, mikor majdnem egyidősek vagyunk?
– Nem leszünk pertuban, amíg meg nem kóstolja a csokoládémat – jelenti ki határozottan.
Kinevetem a gyerekes makacskodását.
– Mondom, hogy nem szeretem…
– Van valami, amit csak magának csináltam – vág a szavamba. – Tudja, tegnapelőtt szörnyen felbosszantott. Azóta csak azon jár az eszem, hogy kicsoda maga valójában, és mi az a forma, az az íz, amivel képes lettem volna elcsábítani.
Kíváncsian fürkészem minden rezdülését. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg tetszem-e neki, vagy a sértett hiúsága és a csokoládé iránti szenvedélye miatt csillog ilyen vadul a szeme. Apró mosolyra húzom a szám. Érdekes lesz kideríteni.
– És úgy gondolod, sikerült megtalálnod?
Nem látom, mit reagál, mert kihunynak a lámpák, hogy átadják helyüket a zenének és a táncparkett piros-kék-zöld fényeinek. Int, hogy várjak, majd az asztalokhoz megy, és a céges hűtőtáskák egyikéből kihalászik egy apró csomagot. Nehéz elhinni, hogy nem csak az alkoholos mámor játszadozik a képzeletemmel, miközben egyre tisztábban rajzolódik ki a meglepetésem. A csomagolás kiábrándítóan pőre – csupán némi celofán, aranyszínű szalaggal átkötve –, a fények táncában mégis úgy érzem, ez a leghatásosabb reklám, amit valaha láttam.
Nem adja oda, helyette féltő gonddal elkezdi maga kibontani. Már nem kérdez vagy erősködik, a siker biztossága vezeti ujjait. Közelebb lép hozzám, szabad kezével elsimít egy tincset a fülemről, és a zenét túlkiabálva ennyit mond:
– Sajnálom, hogy az édességsoron olyan tapló voltam.
Szóval végig tudta, ki vagyok, és abban reménykedik, hogy ezzel az aprósággal kiengesztelhet. Vajon a beszélgetésünkből következtette ki, hogy pont erre a bulira készülök, vagy hetek múltán is áhítatosan hordozta volna ajándékát, hátha a véletlen újra összesodor minket? Igazából mindegy. A gesztus hatására az ellenállásom kámforként illan el. Nincs más vágyam, mint megkóstolni az egész lényét, az érzéseit, amit ebbe az egyetlen falatba sűrített.
Magamhoz húzom a kezét. Az ujjbegye finoman az ajkamhoz ér, ahogy a bonbont a nyelvemre ejti. Elevenembe hat az élmény. Rögtön felismerem, hogy ezt az ízt keresem hetek óta. Az álmom ízét. Nem olyan, mint a bolti tejcsokoládé, puha és omlós, akár egy bájos kisfiú, hanem sötét és kemény, keserű mégis csöppnyit édes, mint egy igazi férfi. Mint ő – pillantok a szemébe.
Hatalmába kerít a mohóság. Még többet akarok belőle, de türtőztetem magam. Először meg kell tudnom a nevét ennek a csodálatos érzésnek, hogy örökre emlékezhessek rá.
– Mi van benne?
Most először látom mosolyogni, és akár a csokoládé a számban, én is elolvadok. Újból a fülemhez hajol, és alig hallhatóan válaszol:
– Ugyanaz, mint benned. 81% kakaó.

2017. július 11., kedd

Írói blokk

- Fordítás Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint könyvéből.

Az írás talán egyik legnagyobb akadálya az öntudat. Többféle káros alakot ölthet:
- Úgy érzed, csodálatos prózát kell írnod, vagy nincs értelme az egésznek. Vagy még rosszabb: már az első kéziratnál zseniálisat akarsz alkotni, különben nem vagy "valódi író".
- Úgy érzed, észben kell tartanod minden írástechnikai szabályt és útmutatót, hogy jól végezd a munkád.
- Rendszeresen összehasonlítod az írásaidat a nagyokkal: Tolstoy, Austen, Hemingway; vagy más irodalmi példaképekkel.
- Minden bekezdésnél megkérdezed magadtól, hogy a megfelelő módon készíti-e elő a könyv hátralevő részét.
Bármelyik a felsoroltak közül hatásosan megbéníthatja az írót. Ha magadra ismertél, valószínűleg a poklot éled át írás közben. Azonban a négy személyiség – karakter, író, olvasó és szerkesztő – megfelelő időben való használata, segíthet elkerülni a felesleges frusztrációt.

Bízz az ösztöneidben
Az első lépés a szorongás elkerülésére, ha megfeledkezel arról, hogy író vagy, és csak belebújsz a karakter bőrébe. Gondolkodj, érezz, láss, ahogyan ő tenné.
Ezután legyél az író, de az egód nélkül. Érezd át a jelentéktelenségedet, hiszen csak egy csatorna vagy, akin keresztül a karakter megjelenhet az oldalakon. Írd meg az első kéziratot, tedd magadévá a karakter látásmódját, beszédstílusát és viselkedését, majd vesd papírra. Mindegy, milyen ritmus szerint dolgozol, a lényeg, hogy bízz az ösztöneidben, és hagyd a tudatalattid kibontakozni.
A harmadik lépés, hogy legyél te az olvasó. Még mindig háttérbe kell szorítanod magadat, de most a karaktered helyett az olvasó szemével kell nézned a kéziratodat. Olvasd úgy az első mondatot, mintha sohasem láttad volna azelőtt, mintha nem tudnád, mi következik. Milyen képet vált ki benned? Olyat, amilyet szerettél volna?

Egy példával lehet szemléletesebbé tenni ezt a kérdést:
A vészcsengő felharsant, és Russ hirtelen felriadva, kilendítette lábait az ágyból. Egy pillanatig maga elé bámulva ült, majd a nadrágjáért nyúlt. 
- Terry! Terry! – kiáltott. – Kelj fel! Tűz van!
A szoba túloldalán Terry már mozgásba lendült. Mindketten kifutottak az ajtón.

Tegyük fel, hogy ez a nyitányod. Mit láttak eddig az olvasóid? Nem hinném, hogy azt, amit te. Valaki otthonában vagyunk vagy egy tűzoltóállomáson? Ez a gyakorlott mozdulatsora a hivatásos tűzoltóknak vagy a pánikszerű reakciója egy férjnek és egy feleségnek? Terry Russ felesége, kollégája? Terry nő vagy férfi? Az író tudja minderre a választ. Sokkal részletesebben látja a jelenetet, mint ahogy papírra vetette. Az olvasó szemszögével nézve az író ki tudja szúrni az ilyen eltéréseket.

Íme egy lehetséges javítás:
A vészcsengő felharsant, kitöltve a tűzoltóállomást rikácsoló, szüntelen zajjal. Russ hirtelen felriadt, és kilendítette lábait az ágyból, de aztán elpazarolt egy értékes pillanatot álmos pislogással. Hol van egyáltalán? Persze, az első napja a munkahelyén… és tűz van! A nadrágja után kapott, és pillanatnyi zavarát kiabálással próbálta kompenzálni:
- Terry! Terry! Kelj fel! Tűz van!
A szoba túloldalán kolléganője már mozgásba lendült. 
- Higgadj le, kölyök, és húzd fel a nadrágod!
Mindketten az ajtó felé rohantak, Terry – Russ bosszúságára – lényegesen előrébb tartott nála.

Most már látjuk, hol vagyunk, kik ezek az emberek, és egy kis szeletet kaptunk a személyiségükből is. Ha az író sosem vált volna tudatosan az olvasóvá, nem vette volna észre, milyen szegényes volt az első verzió.
Az utolsó fázis ebben a kaméleon játékban, ha az író a kritikussá válik. Fontos, hogy a belső szerkesztőd eddig a pontig ne bukkanjon fel. Megírtad a regényed (vagy fejezetet, vagy jelenetet), és újraírtad, mint az "olvasó". Most, hogy már van valami anyagod, amivel dolgozhatsz, ideje a kritikus énedet a porondra hívni. Ha ezt korábban teszed, lebéníthatod a belsődből fakadó szóáramlatot. Ha pedig sosem hívod elő, az írásodból nem hozod ki a maximumot.
A belső kritikust bizonyos megfontolásokkal kell használni. Jó szolgálatot tesz a hiányosságok kiszúrásában, de értelmetlen arra használni, hogy a nagyokhoz hasonlítsd magad. A cél, hogy fejleszd a prózád, nem az, hogy lerombold az önbizalmadat.

Röviden néhány kérdés, amit érdemes feltenned magadnak, miközben a jelenetedet szerkeszted:
- Van-e a jelenetnek érdekes kezdése?
- Tudjuk, hogy hol vagyunk, mikor, és kinek a nézőpontjában? Tudsz pontosítani a részleteken vagy a helyzeten?
- Folytonos a nézőpont, nincs benne ugrálás?
- Van a jelenetnek célja? Megváltozik valami a jelenet végére? Ez a valami lehet egy karakter, aki új információról szerez tudomást, választás elé kerül, bonyolódnak a problémái, új ismeretségre tesz szert stb.
- Hozzátesz ez a jelenet a regény egészéhez?
- Úgy végződik a jelenet, hogy tovább akarjuk olvasni?
- A megjelenés, a cselekvés, a párbeszéd és a gondolatok segítenek jobban megismerni a karaktert? Tudsz pontosítani a részleteken?
- Őszinték az érzelmek, vagy erőltetettnek tűnnek? Elég komplex ahhoz, hogy hitelesen reprezentálja a karaktert és a világ működését?
- A párbeszédek természetesnek hatnak? Hitelesek a karakter szájából?
- Átvizsgáltad a mondataidat, és kiszűrtél minden nyelvtani hibát, fals szóhasználatot, klisét, felesleges szót és mondatot?
- Szereted a jelenetedet? Ha nem, fogalmazd meg, miért. Ki lehet javítani a problémát?

Sok író számára nehézséget jelenet az ugrálás az író és a belső szerkesztő között. Természetesen nem kötelező menet közben minden jelenetet kielemezni, akinek úgy kényelmesebb, nyugodtan összevárhatja, míg az első kézirat egésze elkészül.

Külső olvasó és külső kritikus
Van még egy módja az olvasóvá és kritikussá válásnak: ha egy külső személyt kérünk fel rá.
A bétaolvasó nagy segítsége lehet egy írónak. Külső szemként könnyebben fel tudja tárni a hibákat. Érdemes azonban megfontolnod, kinek a véleményére adsz. Egy rossz tanácsadó alááshatja az önbizalmadat, és rosszabbá teheti a történetedet, mint mielőtt "segíteni" kezdett.
Akkor ki a megfelelő személy? Hacsak egy olvasóra vágysz, a követelmények az alábbiak:
- Valaki, aki objektív tud lenni, és nem álltok személyes kapcsolatban. A rokonok, barátok inkább bátorítóak szoktak lenni, mintsem őszinték.
- Valaki, aki sokat olvas a műfajodban, és szereti is.
- Valaki, aki elég őszinte ahhoz, hogy írjon a margóra ("Itt unatkoztam." vagy "Nem értem, mi történik." vagy "Ez jó!").
- Valaki, akinek a mércéje se nem túl alacsony ("Minden jó volt") se nem túl magas ("Az egész csapnivaló.")
Ha találsz a kritériumnak megfelelő olvasót, becsüld meg. Hívd meg ebédre. Lepd meg egy tiszteletpéldánnyal. Tudasd vele, hogy milyen fontos szolgálatot tesz számodra.

Ha kritikusra van szükséged, a követelmények még szigorúbbak. A fentieken felül nem elég, ha kiszúrja a zökkenőket, tanácsot is kell adnia, hogyan lehetne kijavítani őket. Ez általában egy másik írót jelent. Lelőhelyük az íróiskola és írócsoport. Az íróiskola, amit egy oktató vezet, az írócsoport pedig önsegítő sorstársak gyülekezője. Bármelyiket választod fontos szempont, hogy a kritika, amit kapsz, pont annyira hasznos és megbízható, mint az emberek, akik adják.
Ahhoz, hogy jó íróiskolát találj, kezdd az oktatóval. Nézz utána a munkásságának, hisz ha maga sem tudott egy kiadható történetet megírni, mi alapján mondja meg neked, hogyan csináld? Viszont a legjobb oktatótól sem várhatod el, hogy a semmiből zsenit faragjon belőled. A tehetséget, kemény munkát és tudásvágyat neked kell biztosítanod. De az építő kritika segíthet rávilágítani a gyengeségeidre, ami alapján jobbá teheted az írásodat. Szintén sokat profitálhatsz az osztály többi tagjából. A többségük csak olvasóként fog funkcionálni, de néhányan elég jók lehetnek a kritikusi szinthez. Azonban akárcsak az írócsoportokban itt is érdemes a kritikát fenntartásokkal kezelni, és csak azokat megfogadni, amik valóban használhatónak tűnnek.

Siker és élvezet
Nem kell élvezned az írást ahhoz, hogy jól írj; sok író gyűlöli a folyamatot. Ha viszont élvezed az írást, nagyobb valószínűséggel fogsz leülni, és valóban írni. Szóval, hogy lehet a procedúrát élvezetesebbé tenni? Van néhány egyszerű és kevésbé egyszerű módszer:
- Tapasztald ki, milyen tevékenységek terelik a megfelelő mederbe az elmédet: futás, egy csésze kávé, keresztrejtvény fejtés, a kedvenc íród olvasása. Szánj ezek valamelyikére húsz percet, mielőtt írni kezdesz.
- Dolgozz a természetes biológiai órád szerint. Ha reggel vagy aktívabb, kelj egy órával előbb, és írj. Ha éjszakai bagolynak születtél, várd meg, míg a lakótársaid elalszanak.
- Írj egy keveset mind nap, vagy majd minden nap, ahelyett, hogy 10 órás maratonra kényszerítenéd magad szombaton. Szüntesd meg a nyomást. Könnyebb egy oldalnak nekiindulni, mint hétnek.
- Jutalmazd meg magad, miután írtál.

A legfontosabb dolog mégis, a hozzáállásod a karaktereidhez. Az írás sokkal élvezetesebb, ha érdekelnek téged, és a részeddé válnak. Lépj bele az életükbe, ahelyett, hogy csak magaddal foglalkozol ("Jól csinálom? Elég lesz a kiadáshoz? Hol fogom reklámozni?"), és az egész írásfolyamat könnyebbé, érdekesebbé és kifizetődőbbé válik.
Karakterek, érzelmek, nézőpont. De az övék, nem a tiéd.

2017. június 29., csütörtök

Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint

Cím: Characters, Emotion & Viewpoint: Techniques and Exercises for Crafting Dynamic Characters and Effective Viewpoints

Szerző: Nancy Kress

Kiadó: Writer's Digest Books, 2005

ISBN: 1582976813, 9781582976815

Terjedelem: 240 oldal


Bevezetés
A Characters, Emotion & Viewpoint nem kecsegtet meglepetésekkel. Pont azt adja, ami a címben meg van határozva, se többet, se kevesebbet.

Bibliográfia
Nancy Kress 1948-ban született az Amerika Egyesült Államokban. Science fiction íróként szerzett hírnevet. 27 regény, 3 írástechnikai könyv és száznál több novella szerzője. Leghíresebb művei: Beggars in Spain; After the Fall, Before the Fall, During the Fall; Characters, Emotion & Viewpoint; Beginnings, Middles and Ends; továbbá a magyar fordításban is elérhető Váltóláz és Eskük és csodák.

Tartalomjegyzék
1. fejezet – Karaktertípusok – A szereplőgárda felállítása
2. fejezet – Karakterek bemutatása – Az első benyomás számít
3. fejezet – Az igazi én – Kicsoda is valójában?
4. fejezet – A túlkomplikált karakter – Egy katasztrófa vagyok!
5. fejezet – Változás a karakterben – Ha tudtam volna akkor
6. fejezet – Protagonista a zsánerirodalomban – Szeretőtől az űrhajó kapitányig
7. fejezet – Vicces karakterek – A kocka el van vetve
8. fejezet – Beszélgetés az érzelmekről – Párbeszéd és gondolatok
9. fejezet – Érzelmek sugallása – Metafora, szimbólum és érzékszervek
10. fejezet – Speciális érzelmek – Szerelem, harc és halál
11. fejezet – Frusztráció – A történetírás leghasznosabb érzelme
12. fejezet – Nézőpont – Kinek az érzelmeit osszuk meg?
13. fejezet – Első személy – A saját szememmel láttam
14. fejezet – Harmadik személy – Látja Dicket futni
15. fejezet – Mindenható nézőpont – Istent játszani
16. fejezet – Mindent összerakni – A negyedik személyiség

Ami nem tetszett
Számomra elég jellegtelen volt a stílus. Az írónő kedvesen végigvezet minket a témákon, de nem találkoztam olyan emlékezetes gondolatokkal, amire felkaptam volna a fejem (idézetnek valót is alig találtam). Igazából sok bemutatott problémakör józan paraszti ésszel és egy kis odafigyeléssel könyv nélkül is kiküszöbölhető.

Ami tetszett
A címadó karakterek, érzelmek, és nézőpontok hármasát részletesen kivesézi. Nem hagy megválaszolatlan kérdéseket az olvasóban, és külön felhívja a figyelmet, hogy egy-egy témakör esetében mire kell odafigyelni. A fejezetek végén pedig gyakorlófeladatokon keresztül lehet kipróbálni a tanultakat.

Kedvenc idézet
Many books that sell well are not, according to many critics, particularly well written. But—and this is an enormous caveat—they have something else that makes people eager to read them. That something may be an exciting story, sympathetic characters, breakneck pace, or fantasy-fulfilling situations.
If any—or all of these—capture public interest in your book, the truth is that it doesn't matter if your prose is rough. This may be a disheartening truth, but truth it is. Grace Metalious, author of Peyton Place, put it with disarming bluntness: "I may be a bad writer, but a hell of a lot of people have bad taste."

/Sok népszerű könyv, legalábbis a kritikusok szerint, nincs különösebben jól megírva. De – és itt van a lényeg – van bennük valami, amivel bevonzzák az olvasót. Ez a valami lehet egy izgalmas sztori, szimpatikus szereplők, nyaktörő fordulatok vagy képzeletet túlszárnyaló helyzetek.
Ha bármely – vagy az összes ezek közül – felkelti az érdeklődést a könyved iránt, akkor nem számít, ha a prózád nyers. Lehet, hogy ez az igazság elszomorító, de így van. Grace Metalious, a Peyton Place szerzője fogalmazta meg ezt a maga szókimondó stílusával: "Lehet, hogy rossz író vagyok, de a fenébe is, egy rakás embernek rossz az ízlése."/

Összegzés
Azoknak ajánlanám, akik kifejezetten a karakteralkotás, az érzelmek kezelése vagy a nézőpontválasztás problémáival küzdenek. Mivel a könyv mindenre kiterjed a három témakörön belül, az ember biztosan rátalál a saját hiányosságaira, és tudja korrigálni a hibát. 

Értékelés: 6/10

2017. június 14., szerda

Writer's Digest Books: Crafting Novels & Short Stories

Cím: Crafting Novels & Short Stories: The Complete Guide to Writing Great Fiction

Szerző: A Writer's Digest Books munkatársai

Kiadó: Writer's Digest Books, 2012

ISBN: 1599635712, 9781599635712

Terjedelem: 355 oldal


Bevezetés
A Crafting Novels & Short Stories egy igazi csalamádé. 39 különböző író és szerkesztő stílusát, filozófiáját ismerhetjük meg benne.

Tartalomjegyzék
1. Rész – Karakterek
2. Rész – Történet és konfliktus
3. Rész – Nézőpont
4. Rész – Helyzet és háttértörténet
5. Rész – Párbeszéd
6. Rész – Leírás és szóválasztás
7. Rész – Szerkesztés

Ami tetszett
Erőssége és gyengesége egyaránt abban áll, hogy minden fejezetet más író képvisel. Volt téma, amit elejétől a végéig hasznosnak találtam, volt, amiben egyetlen használható gondolat sem akadt számomra.

Ami nem tetszett
Összefüggéstelen, hiányosan kidolgozott tematika. Minden fejezetben kb 4 oldal áll az író rendelkezésére, hogy kifejtse a témáját és stratégiáit, de mire igazán belemelegedhetne, már át is kell adni a szót másoknak. (Aki egy teljesen más dologról kezd el beszélni.)
Szintén hátrány, hogy akiknek már olvastam a munkáit, semmi újat nem mutattak.

Kedvenc idézet
Think of a caterpillar entering a cocoon. Once he does so, one of two things will happen: He will either transform into a butterfly, or he will die. But no matter what else happens, he will never climb out of the cocoon as a caterpillar.
So it is with your protagonist.

 
/Gondolj egy hernyóra, ami begubózik. Miután ezt megteszi, két sors vár rá: átalakul pillangóvá, vagy elpusztul. Bármi történjék, sosem fog kibújni belőle hernyóként.
Ugyanez igaz a protagonistára./

Összegzés
Azoknak ajánlanám, akik még csak tapogatóznak az írástechnika mezején. Az olvasó rengeteg szakmabeli hangját megismerheti, és a szimpatikus nevek írásait már célirányosan fel tudja kutatni. Önálló tankönyvként azonban nem állja meg a helyét.

Értékelés: 5/10

2017. május 30., kedd

Szóismétlés

Az egyik legalattomosabb hiba a szövegben a szóismétlés. Az író gyakran észre sem veszi, hogy tudatalattija többször preferált egy adott kifejezést a kelleténél, míg az olvasónak reflektorként világít a szemébe a zavaró jelenség. Érdemes hát elkerülni.

Mi számít soknak? 
Egyazon mondatban ugyanazt a szót többször használni (ha nem szándékos költői képként alkalmazod) mindenképp javítandó. Oldalankét pedig maximum 8-10x szerepeljen egy adott kifejezés. Számomra kizárólag az "és" képez ez alól kivételt.
Hogyan szűrhetjük ki?
A kész kéziratot legkönnyebben a Word segítségével pásztázhatod át. A Ctrl+F betűparancs vagy a Keresés ikon segítségével tudod megnyitni a bal oldalon megjelenő Navigálás oszlopot. Ezután beírod a keresendő szót:
Pl. szóközDEszóköz
A szóközöket azért érdemes hozzátenni, mert az olyan rövid szavak, mint az "de" önállóként jelennek meg.

Itt egy lista a teljesség igénye nélkül, hogy én miket szoktam ellenőrizni:
alig, azonban, aztán, csak, csupán, de, egy, figyel, hirtelen, hogy, így, is, lát, majd, már, még, miközben, mindenesetre, mindig, nagyon, nem, némi, néz, pedig, pillanat, pillant, túl, valami, van/volt, viszont

Hogyan javítsuk ki?
1. Töröld ki. Szükség van egyáltalán a szóra, vagy nélküle is értelmes a mondatod? Erre leginkább az "egy" és "hogy" esetében találhatsz példát.

2. Színesítsd a palettát szinonimákkal. Olvasással, tanulással bővítsd a szókincsedet, vagy vész esetén használj szinonima szótárt. Itt azonban figyelemmel kell lenned arra, hogy a nem teljesen azonos jelentésű szavak eltorzíthatják az eredeti mondanivalódat.

3. Használj erősebb kifejezéseket. Főleg a "nagyon" és a "van/volt" jó indikátora ennek a problémának. A nagyon szép helyett inkább írj gyönyörűt, az álmos volt helyett pedig írd, hogy elbóbiskolt.

4. Válassz új perspektívát. Lehet, hogy a javítást nem úszód meg egy szócserével, hanem az egész mondatot/bekezdést át kell fogalmaznod. Ilyenkor érdemes teljesen elengedned az eredeti mondatot, és csak a jelentéshez szükséges kulcsszavakat átemelned.

2017. május 16., kedd

Szuper Szerkezet – 2. rész

– Ha még nem tetted volna meg, előbb olvasd el a Szuper Szerkezet – 1. részt.

7. A tükörbenézés pillanata
A középpont megtalálásának tüzében rengeteg filmet megnéztem, és rengeteg könyvet átnyálaztam. Amit találtam, az egy momentum volt a történet közepén.  A történet ezen szakaszában a karakter mélyen magába tekint. Számba veszi, hol áll a konfliktusban, és két alapgondolata támad:
A karakter központú történetben azon gondolkozik, hogy kicsoda valójában, és mivé kell válnia a céljai érdekében. A cselekmény központú történetben felméri a túlélési esélyeit. Erősebbé kell válnia, hogy megnyerhesse a küzdelmet. Bármelyik legyen is, a főszereplőnek változnia kell, és ez a változás csak akkor következhet be, ha maga realizálja ennek szükségességét.
A legtöbb írástechnika könyv a középpontot a cselekmény részeként írja le. Valami külső hatásra megváltozik a történet iránya. Pedig ahogy én látom, a középpont egy belső változás, ami erősíti a kötelék kialakulását a karakter és az olvasó között. A kulcsszó a momentum. A valódi középpont nem egy jelenet. Ez egy pillanat a jeleneten belül. Olyan, mint a föld magja. A valódi centrum. Keresd meg a regényedben, és sugározni fog belőle a lényeg. Éppen ezért A tükörbenézés pillanata a leghathatósabb jelzőtábla mind közül.
Pl.: "Milyen könnyű préda vagyok! Bármelyik kiválasztott, akár még Ruta is simán végezni tudna velem, csak felöklelne, és a saját késemmel átvágná a torkomat. Szemernyi erőm sem maradt, nem tudnék tenni ellene semmit.
[…]
Nincsen semmi baj, gondolom. Nem is rossz ez a hely. A levegő nem olyan forró, ami az alkonyat közeledtét jelzi. Valami enyhe, édes, a liliomra emlékeztető illatot érzek. Végigsimítom a talajt, az ujjam meglepően könnyedén csúszik. Ezen a helyen jó lesz meghalni, gondolom."

8. Adj csontot a kutyának
Az Adj csontot a kutyának közvetlenül A tükörbenézés pillanata előtt vagy után helyezkedik el. Ilyenkor a főszereplő nem törődve a saját problémáival megáll, hogy segítsen egy nála gyengébbnek. Ez a technika megmutatja, hogy a főszereplőnek van szíve, és még jobban elmélyíti a kötődést az olvasóval. Az Adj csontot a kutyának akkor a leghatásosabb, ha a főszereplő az áldozata révén még nagyobb fenyegetésnek teszi ki magát, mint előtte.
Pl.: Amikor Katniss segít Rute-nak.

9. Kapu, ahonnan nincs visszaút #2
A függőhíd második pillére. Akárcsak az első kapunál, innen sincs visszaút. A főszereplő miután átlépi, elkerülhetetlenné válik számára a döntő harc és a végkifejlet. A második kapu lehet egy nagyobb krízis vagy valamilyen visszalépés. Esetleg egy nyom vagy felfedezés. A lényeg, hogy átlökje a főszereplőt a harmadik felvonásba.
Ha nincs fordulat, ami elvezessen a végső csatához, a II. Felvonás örökké tartana. A három felvonásos szerkezet természetese ritmusa kb a könyv utolsó negyedére helyezi a második kapu megjelenését.
Pl.: "Az új szabály kimondja, hogy amennyiben az utolsó két életben maradt kiválasztott ugyanabból a körzetből érkezett, mindkettőjüket győztesnek nyilvánítják.
[…]
Végül leesik. Idén két győztese is lehet a Viadalnak. Ha ugyanabból a körzetből érkeztek. Mindketten életben maradhatnak. Mindketten életben maradhatunk.
Mielőtt le tudnám állítani magamat, Peeta nevét kiáltom."

III. Felvonás
A harmadik felvonásban vészesen felgyorsulnak az események. Elkerülhetetlenné válik a katarzis és a belőle származó végkifejlet.

10. Felsorakoznak az erők
A Felsorakoznak az erők a leglogikusabb lépcső a Szuper Szerkezetben. A III. Felvonásban a vég pillanata megállíthatatlanul közelít. Az antagonista tisztában van ezzel, és összegyűjti az erejét. Tudja, hogy a halál a tét, ezért nem bízza a dolgot a véletlenre.
Pl.: Peeta egyre rosszabbul van. Bejelentik, hogy a Bőségszarunál lakomát rendeznek, és minden játékos megtalálja, amire szüksége van. Katniss abban reménykedik, hogy lesz gyógyszer a fiú számára. Azonban a viadal összes többi túlélője is odagyűlik, így elkerülhetetlenné válik az összecsapás.

11. Kihunynak a fények
A legmélyebb sötétség. A pillanat, amikor minden veszni látszik. Ez a Kihunynak a fények. A főszereplő úgy érzi, képtelen megnyerni a harcot. Lehet, hogy az ellenfél túl erős, lehet, hogy egy dilemma nem enged neki választást. A lényeg, hogy azt gondolja: "Nincs kiút!".
Ez a technika halál-és-újjászületés néven is ismeretes. A főszereplőnek el kell dobnia az eddigi személyiségét – akár valamilyen áldozat árán –, hogy egy újat alkosson, ami már méltó a hétköznapi világba való visszatérésre. Egy végső megtisztulás, ami elvezeti az olvasót a katarzishoz. Mindez sokkal hatásosabban működik, ha közben kihunynak a fények.
Pl.: A maradék három játékost mutánsok bevetésével a Bőségszaruhoz terelik. Cato elkapja Peetát, ezzel újabb szörnyű dilemma elé állítva Katnisst:
"Cato csak nevet. – Ha lelősz, a szépfiú is lezuhan velem.
Igaza van. Ha lelövöm, magával rántja Peetát a mutánsok közé, és akkor mindketten meghalnak. Patthelyzetbe kerültünk. Nem tudom lelőni Catót anélkül, hogy ne ölném meg Peetát is. Viszont ha Cato megöli Peetát, beleeresztem a nyílvesszőt az agyába. Úgy állunk, mint a szobrok, mindenki azon töri a fejét, hogyan úszhatna meg a dolgot."

12. Q faktor
A Q faktor kifejezés a régi James Bond filmekből származik, amikor a vén fószer a főhadiszálláson átadja Bondnak a kütyüket, és elmondja neki, mire valók.
A fikcióban, miután a főszereplő eléri a mélypontot, szüksége van valamire, ami bátorságot ad neki, és itt jön képbe a Q faktor. A Q lehet egy emlék, egy jelkép, egy tárgy, ami az I. felvonásból származik, és a III. felvonásban ismét felbukkan, hogy útmutatást adjon a kritikus helyzetben. Egyszerűen szólva, valamilyen esemény, ami előhozza a bátorságot a főszereplő erkölcsi és érzelmi raktáraiból.
Pl.: Az éhezők viadalában ez nem mást, mint a fecsegő poszátás kitűző.
"Az utolsó pillanatban eszembe jut Madge kis arany dísztűje. Most első ízben veszem alaposabban szemügyre. Mintha valaki megmintázott volna egy kis arany madarat, és belerakta volna egy karikába. Csak a madár szárnyának csúcsa érintkezik a karikával. Hirtelen felismerem. Egy fecsegő poszáta.
[…]
Ezzel együtt van valami megnyugtató ebben a madárkában. Mintha apa most is itt lenne velem, hogy megvédjen."

13. Végső csata 
A Végső csata az egész regény lényege. Minden szál ide vezet. Enélkül nincs végkifejlet, nincs elégedettség, nem jön el a teljesség érzete. A küzdelem lehet külső vagy belső, vagy a kettő keveréke. A külső harc a főszereplővel szemben felsorakoztatott fizikai erőket jelenti. A kérdés az, hogy lesz-e elég bátorsága a főszereplőnek szembeszállni vele? Sikerül-e győzedelmeskednie? A belső harc a lelki vívódást jelenti. Képes lesz-e venni a bátorságot a főszereplő, hogy megváltozzon?
Pl.: Meghal Cato, a harmadik játékos, így csak ketten maradnak. Váratlanul azonban visszavonják a szabályt, hogy két győztese lehet a viadalnak. 
Katniss és Peeta az utolsó életben maradt versenyzők. 
Ki fog megölni kit? 
Katniss végül egy briliáns ötlettel oldja meg a kérdést. Mivel tudja, hogy a Kapitóliumnak mindenképp szüksége van egy győztesre, megegyeznek Peetával, hogy megmérgezik magukat. Erre ismét megváltoztatják a szabályokat, és mindkettőjüket győztesnek nyilvánítják.

14. Az átalakulás
Az utolsó lépcső a Szuper Szerkezetben. A főszereplő jelentősen megváltozott. Vagy teljesen új emberré (karakter központú történet) vagy sokkal erősebbé (cselekmény központú történet) vált. Bármelyik is legyen, ne feledd, a tét nem kevesebb, mint az élet-halál harc. Senki sem jöhet ki belőle változatlanul. Az utolsó oldalaidnak bizonyítaniuk kell az átalakulást, erre a leghatásosabb módszer a mutatás.
Természetesen van, hogy a főszereplő megtagadja a változást. Ilyenkor a végkifejlet tragédiába torkollik.
Pl.: Katniss tagadása az, hogy nem akar gyereket. Az átalakulást a 3. kötet végében láthatjuk, amikor mégis gyermeket vállal. Megtörténik a változás, visszatér a remény Panembe.

Zárszó
Ne feledd, a Szuper Szerkezet abban segít, hogy a leghatékonyabb módon közvetíthesd az olvasó számára a történetedet. A 14 jelzőtábla nem arra van, hogy elfojtsa a kreativitásod, hanem hogy utat mutasson, és egy szilárd vázat adjon. Bőven hagy teret arra, hogy kitöltsd a regényedet a saját hangoddal, ötleteiddel, karaktereiddel, jeleneteiddel és fordulataiddal.

2017. május 9., kedd

Szuper Szerkezet – 1. rész

– Készült James Scott Bell Write Your Novel from the Middle és Super Structure szakkönyvei alapján.
– A Szuper Szerkezet szemléltetésére példaként Suzanne Collins – Az éhezők viadala című könyvét elemzem.

Mi a szerkezet?
A regényszerkezet nem más, mint egy fordítóprogram a képzeletedhez. Neked, az írónak, van egy történeted, amit el szeretnél mondani. Érzed, látod, betöltöd szereplőkkel. Elkezded leírni vagy begépelni. Ez a te anyagod, és olyan formába kell öntened, amit az olvasók is megértenek, átéreznek. Ebben segít a szerkezet. Kézen fogja a történetedet, és megvéd az olvasóban kialakuló zavar, frusztráció és megrökönyödés veszélyeitől. Szerkezet nélkül a történet csupán csont nélküli bőr.

A kedvenc hasonlatom a szerkezet szemléltetésére a függőhíd:
Ahogy látod, úgy fest, mint a három-felvonásos szerkezet. A legfontosabb eleme a két pillér. Ezek a pillérek stabil alapkőhöz vannak rögzítve, hogy a függesztő kábelek képesek legyenek szilárdan és biztosan tartani magát a hídpályát. Ha nem törődsz a szerkezettel, a történeted könnyen olyanná válhat, mint azok a kötélhidak, amik egy feneketlen szakadék felett himbálóznak. Nem sok olvasó szeretne átkelni rajta.

A Szuper Szerkezet a három felvonást további 14 jelzőtáblával bővíti ki. Ezek megmutatják a helyes irányt, hogy ne vesszünk el a történetünk sűrűjében.
I. Felvonás
1. Zavar a békében
2. Törődés csomag
3. Az átalakulás megtagadása
4. A baj előszele
5. Kapu, ahonnan nincs visszaút #1
II. Felvonás
6. Lábszáron rúgás
7. A tükörbenézés pillanata
8. Adj csontot a kutyának
9. Kapu, ahonnan nincs visszaút #2
III. Felvonás
10. Felsorakoznak az erők
11. Kihunynak a fények
12. Q faktor
13. Végső csata
14. Átalakulás

I. Felvonás
A regény kezdete. Elmondja, hogy ki a főszereplő és mi az alaphelyzet. Megadja a hangot és a téteket.

1. Zavar a békében
A történet akkor kezdődik, amikor meggyújtod a gyufát, nem pedig a favágástól. Túl sok olyan történetet láttam már, ahol hosszasan szöszmötölnek az előkészülettel. Az ilyen kéziratok kezdetében nincs konfliktus vagy baj, emiatt nem elég érdekes, hogy fenntartsa az érdeklődést. Az olvasót nem az ragadja meg, hogy mennyire szimpatikusak a karaktereid, hanem milyen gond, kihívás vagy változás fenyegeti őket.
A zavarnak nemcsak a nyitányban kell szerepelnie, a regény bármely részében elhintheted. Ha bizonytalan vagy, mivel folytasd a történeted, csak dobj be még több galibát.
Pl.: Katniss életében akkor keletkezik a zavar, amikor húgát, Primet sorsolják ki a viadalra.

2. Törődés csomag
Ez az elem segít elmélyíteni az olvasó kötődését a főszereplővel. A Törődés csomagban a főszereplő egy olyan kapcsolatát mutatod be, ahol tettel vagy szóval fejezi ki a másik iránti aggodalmát. Ez humanizálja a főszereplőt, és kiváltja az olvasó szimpátiáját. A stratégia negatív hős esetében is
beválik, mivel reményt kecsegtet arra, hogy megváltozhat a jó irányba.
Fontos különbség a Törődés csomag és a későbbi Adj csontot a kutyának között, hogy az első a főszereplő egy olyan kapcsolatát mutatja be, ami már a történet előtt is létezett, míg az Adj csontot a kutyának a II. Felvonásban keletkezik, amikor a főszereplő a problémái közepette megáll, hogy segítsen egy nála gyengébben.
Pl.: Katniss önként jelentkezik a húga helyett a viadalra. Ezzel gyakorlatilag feláldozza érte az életét.

3. Az átalakulás megtagadása 
A legegyszerűbb mód, hogy prezentáld ezt, ha tisztázod magadban a regény témáját. Ez lehet egyfajta tanulság. Például az Óz, a csodák csodájában a tanulság az, hogy otthon csak egy van. Dorothy a történet elején elvágyik otthonról egy olyan helyre, ahol nyugalom van. Amikor az események sodrásában ráeszmél, hogy hazavágyik, megoldódik a belső konfliktus, és lezárul a történet.
Ez a technika azért működik, mert az olvasó tudat alatt felvonásokban gondolkodik. Teljességet vár, egy utazást, aminek a végén elvarródnak a szálak. Ráadásul a főszereplő hitét és nézeteit is próbára lehet tenni vele.
Pl.: "– Soha nem lesz gyerekem – mondom."
Katniss ezzel a kijelentésével szemlélteti teljes reménytelenségét. Ebből a jövőtlen állapotból válik olyan emberré, aki hajlandó harcolni egy jobb jövőért.

4. A baj előszele
Valahol az I. Felvonás közepén van egy jelenet, ahol ízelítőt kapunk a közeledő bajról. Ez még nem a fő konfliktus, mert az csak a II. Felvonásban kezdődik el. Mégis érezzük a közeledtét.
Pl.: Mivel Az éhezők viadalában hamar belecsöppenünk az események sűrűjébe, a sejtetés már a Zavar a békében előtt elkezdődik, amikor Katniss és Gale beszélgetéséből kiderül, hogy ma van az aratás napja.

5. Kapu, ahonnan nincs visszaút #1
Sikeresen bemutattad az alaphelyzetet, a főszereplőket és hogy mi fenyegeti őket. De egy regény mindaddig nem válik történetté, amíg nem lép át a II. Felvonás konfrontációjába. Itt jön képbe a függőhídnál szemléltetett első pillér, avagy a Kapu, ahonnan nincs visszaút #1. Miként a neve is sugallja, ha a főszereplő átlép rajta, nem térhet haza, amíg a cselekmény fő problémája meg nem oldódik.
Az első pillér időzítése a könyved 1/5 előtt érdemes, legyen. Filmekben népszerű az 1/4-1/2-1/4 arány, de a regények esetében szerencsésebb az első kaput kicsit előrébb helyezni.
Pl.: Az éhezők viadalában nagyon gyorsan bekövetkezik. Miután kisorsolják a Tizenkettes körzet két jelöltjét, őrizetbe veszik őket. Nincs menekvés. Részt kell venniük a viadalon.
"Amint a himnusz véget ér, őrizetbe vesznek. Nem bilincselnek meg, vagy ilyesmi, de egy csapat Békeőr átkísér bennünket a Törvényszék épületének főbejáratán. Talán régen előfordult, hogy a kiválasztottak megpróbáltak megszökni. Bár én még nem hallottam konkrét esetről."

Hasznos kérdések, ha elakadnál:
- Elég erős a karaktered ahhoz, hogy kövessük? Nem csak egy nyúlbéla, aki nem mer cselekedni?
- Elegendő zavart dobtál be az első oldalakon?
- Vannak élet-halál tétjei a történetednek?
- Alkottál olyan jelenetet, ami a főszereplődet áttaszítja a II. felvonásba?
- Elég erős ez a jelenet? Van lehetősége elutasítani a főszereplőnek, hogy harcba szálljon?

II. Felvonás
A második felvonás, ahol a cselekmény java zajlik. A tét maga a halál. A halál lehet fizikai, lelki vagy hivatásbeli. A főszereplőnek folyamatosan küzdenie kell, ahogy az ellenséges erők egyre nagyobb akadályokat vonultatnak fel vele szemben.  Ne feledd, nincs más választása, az első kapun már nem térhet vissza.

6. Lábszáron rúgás
Nem sokkal a Kapu, ahonnan nincs visszaút #1 átlépése után a főszereplőnek szembe kell néznie az első akadállyal, a II. Felvonás első valódi élet-halál kihívásával. Ez az új nehézség összefüggésben áll a történet egészével, éppen ezért fontos része az építkezésnek. Ebből az első ütésből az olvasó nyugodtan számíthat arra, hogy a későbbiekben még több és még nagyobb fenyegetésekkel találja szemben magát a főszereplő.
Ne várj sokat ezzel a jelenettel. Az olvasó tudja, hogy a dolgok közepébe csaptunk, ha sokáig várakoztatod, azt fogja gondolni, nem is állnak olyan rosszul a dolgok.
Pl.: Mi a fő akadály Katniss számára? – A Peeta iránt érzett ellentmondásos érzései. A fiú iránt, aki egyszer kedves volt hozzá.
Katnisst aggályok gyötrik, nem tudja mire számítson Peetától. Ellenség vagy szövetséges? Vajon valódi a kedvessége, a szerelmi vallomása, vagy csak megjátssza magát, és ugyanúgy az életére fog törni, mint bárki más a viadalon?

Folytatás a 2. részben.

2017. május 2., kedd

James Scott Bell: Conflict and Suspense

Cím: Elements of Fiction Writing - Conflict and Suspense

Szerző: James Scott Bell

Kiadó: Writer's Digest Books, 2012

ISBN: 159963273X, 9781599632735

Terjedelem: 265 oldal


Bevezetés
A Conflict & Suspense arról ad tanácsokat, hogyan lehet fenntartani az olvasó figyelmét a konfliktus és a bizonytalanság fokozásával. Éppen ezért elég ironikus, hogy végiguntam az egész könyvet.

Biográfia
James Scott Bell 1954-ben született az Amerikai Egyesült Államokban. Bestseller és díjnyertes thriller író, továbbá az államok egyik legjobb írásoktatója. A Writer’s Digest magazin fikciós rovatvezetőjeként öt népszerű írástechnikai könyvet adott ki, melyek a Plot & StructureRevision & Self-EditingThe Art of War for WritersConflict & Suspense és Just Write címet viselik. Thriller könyvei közül a leghíresebbek: Final WitnessRomeo’s RulesDon’t Leave MeBlind JusticeDeceived (magyar fordítás egyik művéhez sem készült).

Tartalomjegyzék
Első rész – Konfliktus
1. fejezet – Miről is szól egy nagyszerű történet?
2. fejezet – Agyalás a konfliktushoz
3. fejezet – A konfliktus alapjai
4. fejezet – A konfliktus szerkezete
5. fejezet – A konfliktus nézőpontja
6. fejezet – Nyissunk konfliktussal
7. fejezet – Tartsd a tempót a közepén
8. fejezet – Mellékszálak, visszaemlékezések és háttértörténet
9. fejezet – Belső konfliktus
10. fejezet – Konfliktus a párbeszédben
11. fejezet – Konfliktus a témában
12. fejezet – A konfliktus formázása
13. fejezet – Konfliktuskeresés az átdolgozás során
14. fejezet – A konfliktusteremtés eszközei
Második rész – Bizonytalanság
15. fejezet – Mi fog történni?
16. fejezet – Levegőben lógás
17. fejezet – Fokozd a feszültséget
18. fejezet – Dialógus és bizonytalanság
19. fejezet – Bizonytalanság a helyzetben
20. fejezet – Stílus és bizonytalanság
21. fejezet – Sorsdöntő pillanat
22. fejezet – Mindent összerakva

Ami nem tetszett
Alapból nem erősségem a vázlatos stílusok értelmezése, de ennek a könyvnek a szövege egyenesen lepergett rólam.  A majd 300 oldalas terjedelemhez képest kevés volt a hasznos információ, az író mindenbe belekapott egy kicsit, ám semmit sem fejtett ki érdemlegesen. Ráadásul a legemlékezetesebb gondolatok, mind más szerzőktől származtak.
A tanácsok végig az olyan cselekmény-orientált zsánerekre vonatkoztak, mint a krimi, a horror és a thriller, így akik ezekben a műfajokban utaznak, esetleg több hasznos információt tudnak leszűrni belőle, mint én, akit olvasóként sem vonz a téma.

Ami tetszett
A bizonytalanság rész szerencsére érdekesebbre és eredetibbre sikerült a konfliktusnál. Ezenkívül, ahogy James Scott Belltől megszokhattuk, egyedi stratégiákat mutat be, és gyakorlati tanácsokkal látja el az olvasót.

Kedvenc idézet
In so many ways you are like a good auto-body guy.
That’s right. You create this mess of a manuscript (at least that’s what you’ll think of it at
times) and now you’ve got to shape it into something that looks good and actually runs.
So you use tools.
That’s what the writing craft is all about. Tools. And the more you use them, the better you
become at using them. The more tools you’re exposed to, the greater your skill.

/Sok szempontból olyan vagy, mint egy jó autószerelő.
Így van. Megalkotsz egy kaotikus kéziratot (legalábbis sokszor ezt gondolod róla), amit addig kell alakítgatnod, míg nem csinálsz belőle valami dekoratív és működőképes formát.
Ehhez eszközöket használsz.
Ez az, amiről az írástechnika szól. Eszközökről. És minél többet használod ezeket, annál gyakorlottabb leszel. Minél több eszközt ismersz meg, annál tehetségesebb leszel./

Összegzés
Cselekmény-orientált zsánerekben utazók számára hasznos lehet ez a könyv, de az átfedések révén nekik is inkább James Scott Bell egyéb, magasabbra értékelt írásait ajánlanám.

Értékelés: 4/10

2017. április 27., csütörtök

A szerkesztő székéből – Mitől jó vagy rossz egy regény?

Mikor indultam az V. Aranymosáson, újra és újra elolvastam a verseny menetét:
"Az előszűrés a háttérben zajlik, hatalmas szövegmennyiséget rostálnak át a kollégák. Az első 5-10 oldal alapján eldől, hogy az írás eljuthat-e a második szakaszba, és kikerül-e a weboldalra. "

Nem értettem, a zsűri hogyan tudja csupán 5-10 oldalból megállapítani egy teljes regény minőségét. Vajon mit láthatnak, amit én nem? Válasz híján rájuk hagytam a dolgot, ők a profik, bizonyára ennek is megvannak a maga műhelytitkai. Néhány barátom azonban felháborodott a módszer kegyetlenségén: hogyan képesek pár oldal alapján elhasaltatni egy művet, biztosan tök szubjektív az egész.

A várva várt megvilágosodást (és igazságszolgáltatást) végül egy évvel később, Les Edgerton - Hooked című könyve hozta meg számomra:

Ha a történeted szeretnéd nyomdában látni, a legfontosabb rész, amire ügyelned kell, az a nyitány. Ha egy szerkesztő gyenge kezdéssel szembesül, nem fogja venni a fáradtságot, hogy továbbolvasson. Nem érdekli, hogy a történet később beindul, és csak az eleje sikerült gyengébbre, mivel sohasem fog eljutni a jó részig.

Elég volt kevesebb mint egy nap a szerkesztői székben, hogy rájöjjek, az unalmas kezdések általában gyenge írásokhoz vezetnek. A történet eleje jó indikátora annak, mi várható a folytatásban. Szintén hamar ráébredtem, hogy két élet is kevés lenne ahhoz, hogy minden beküldött kézirat minden oldalát elolvassam. Mit tettem hát? Egyszerű. Azt, amit minden szerkesztő csinál: listát alkottam azokról a vörös zászlós tényezőkről, amik ha felbukkantak, ideje rátérni a következő írásműre.

Vannak nyilvánvaló jelek, mint a nem megfelelő formátum, elgépelések, helytelen írásjelhasználat, nyelvtani hibák, nézőpontugrálás, kifejezések összekeverése. Továbbá vannak bizonyos vörös zászlós nyitányok, amiket érdemes elkerülni:

1. Álommal kezdeni
Soha, de soha ne kezdj akcióval, hogy aztán kiderüljön, csak álom volt az egész. Ugyanez igaz a befejezésre: sose zárd le úgy a történetedet, hogy minden eddigi pusztán álom volt.

2. Hamis kezdés
Hasonlóan az álomhoz, ne kezdjünk egy hihetetlenül izgalmas jelenettel, ha annak semmi köze nem lesz a valódi történethez. Az olvasók utálják, ha átverik őket.

3. Az ébresztőóra hangjára riadni
Ne kezdd úgy a történetedet, hogy a főhős felébred az ébresztőóra csörgésére, vagy valaki felkelti, vagy édes kis madarak csiripelnek a hálószobája ablakában, esetleg besüt a reggeli napfény. Egy effajta kezdésről ordít, hogy a következőkben végigkövethetjük a főhős hétköznapi életének unalmas reggeli rutinját. Órák fognak eltelni, mielőtt a lényegre térnénk. Órák, amit senki sem fog rááldozni a történetedre. Ennél a kezdésnél már csak az a rosszabb, amikor a főhős lecsapja a vekkerórát, és felkiált: „Elkések!”. Mégis ki akarna izgulni egy olyan elvetemülten ostoba élőlény sorsáért, aki úgy állítja be az ébresztőóráját, hogy késésben legyen?

4. Bakizások
Ne írj olyan mondatokat, hogy „Vajon be fog jönni, vagy kint marad a tornácon? – gondolta magában.” Amikor egy ember gondolkodik, általában magában teszi, nem egy másik emberrel, kivéve, ha a gondolatolvasás része a történetnek. Az ehhez hasonló bakik megnevettethetnek egy szerkesztőt, de nem jó értelemben.

5. Túl kevés párbeszéd
Sok szerkesztő ki van hegyezve arra, hogy mennyi párbeszéd van az első néhány oldalon. Keresik a sok szép fehéren hagyott részt. Ezek hiányában csak egy dologra tudnak következtetni: nagyon sok unalmas elbeszélés várható.

6. Statikus kezdés
Amiért a szerkesztők ódzkodnak a túl sok elbeszéléstől: az író oldalakat tölt ki a háttértörténet ismertetésével, a szereplők bemutatásával, a táj megfestésével, a főszereplő kérődzésével, direkt információközléssel, és mindeközben nem történik az égvilágon semmi. Márpedig ha nem ragadod meg a figyelmet már az első oldalon, senki nem fogja elolvasni a másodikat.

7. Párbeszéddel nyitni
A probléma a párbeszéddel való kezdésben az, hogy az olvasó konkrétan semmit sem tud a helyzetről, vagy a karakterekről. Emiatt néhány sor dialógus után fogalma sincs, ki kivel beszél és milyen kontextusban. Tovább kell olvasnia, hogy a dolgok értelmet nyerjenek. Ez törést okoz a történet természetese menetében, mivel az olvasónak gondolatban vissza kell tekintenie, hogy összerakja az elemeket. Neked viszont az a célod, hogy az írásod minél gördülékenyebb legyen, és ne kelljen megállni amiatt, mert nem lehet érteni, miről van szó. Természetesen vannak kivételek pl ha már a szöveg jelentéséből és kontextusából egyértelműen kiderül, ki kihez beszél és miért.
Ne feledd, hogy a karakter gondolatai is egyfajta párbeszédnek számítanak. Még egy ok, hogy ne a főhős kérődzésével indítsunk.

8. Nem derül ki időben, kicsoda a nézőponti karakter
Sose kezdj az antagonistával. Az olvasónak szüksége van egy hangra, akit követhet, és ez nem lehet más, mint a főszereplő. Fontos továbbá, hogy mihamarabb be tudjuk határolni a nézőponti karaktert: férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, kifinomult vagy ártatlan. Az olvasó nem fog izgulni a főszereplő sorsáért, amíg meg nem ismeri őt.

9. Az olvasó alábecsülése
A történet elején az olvasó semmit sem tud a karakterekről vagy a szituációról, ezért az író részletes háttértörténettel és helyzetleírással igyekszik felvilágosítást adni számára. Ez az óvintézkedés azonban szükségtelen. Az olvasónak nem kell mindent tudnia a szereplőkről, vagy ismerni a körülményeket, ami a jelenlegi helyzethez vezetett, hogy felfogja a probléma súlyát. Természetesen az sem jó, ha vákuumban játszódik a történet, de törekedni kell a legkevesebb szükséges információ átadására. Bízz az olvasó intelligenciájában! Apró töredékekből is nagyon sok fontos következtetést le tud vonni. A finom részleteket ráérsz később elcsepegtetni, amikor már felkeltetted az érdeklődését.

Milyen a jó kezdés?

Egy jó kezdésnek két dolgot mindenképp tartalmaznia kell: problémát és provokációt. Előbbi felkavarja az állóvizet, és beindítja a történet dinamikáját, míg utóbbi felkelti az olvasó kíváncsiságát, és kérdéseket vet fel benne, amire csak akkor tudhatja meg a választ, ha továbbolvas. És végeredményben ez a fő cél, hogy az olvasó a következő mondatot, majd a következő és az azt következő oldalt is elolvassa, míg el nem jut a könyv végére.

Íme néhány stratégia a jó kezdéshez:

1. Megbízhatatlan narrátor
A megbízhatatlan narrátor az, amikor valaki mást mond, mint amit cselekszik. Használhatsz megbízhatatlan narrátort fanyar humor közvetítésére, vagy mély dráma eszközeként. A lényeg, hogy ne legyen kiszámítható.

2. Csodabogár
A főszereplőd valamilyen módon különbözzön az átlagtól, és ezt mutasd be a nyitányban.

3. Titkos élet
Teljesen hétköznapi helyzetben a karaktereddel valami furcsa dolog történik. Fontos azonban, hogy ez a dolog legyen kapcsolatban a főszállal, ne csak egy figyelemfelkeltő fogás legyen, ami később elveszti jelentőségét.

4. Magas tétek
Hozd a karaktered valamilyen feszült helyzetbe, és garantált a figyelem. Minél több az akció, a veszély, a konfliktus és a krízis, annál erősebb a horog, amin fennakad az olvasó.

5. Tiltott gyümölcs
Alkoss egy békés, idilli környezetet, majd küldd az Édenkertbe a kígyót az almával.

6. Titok
Mégis ki tud ellenállni egy titoknak? Különösen egy sötét, borzongató titoknak. Hintsd el a történet elején a rejtélyt, és az olvasó biztosan ráharap a csalira.

7. Téboly
Egy ember, aki elveszti a józan eszét, szintén érdekes szokott lenni, kivéve, ha az a szomszédságunkban él.

8. Ne kerülgesd a forró kását
Vágj bele rögtön a közepébe. A háttértörténettel és a többi statikus részlettel ráérsz törődni később.

(A felsorolt pontok csak általános útmutatók, nem kőbe vésett törvények. Az álommal kezdést is jól meg lehet írni, és a megbízhatatlan narrátort is el lehet rontani. Ezért mindenki a saját képességei szerint hasznosítsa a leírtakat.)

2017. április 18., kedd

James Scott Bell: Super Structure

Cím: Super Structure: The Key to Unleashing the Power of Story

Szerző: James Scott Bell

Kiadó: Compendium Press, 2015

ISBN: 9780910355193

Terjedelem: 120 oldal


Bevezetés
James Scott Bell ebben a könyvében a Write Your Novel from the Middle írásában felvillantott szuper szerkezetét fejti ki részletesebben.

Biográfia
James Scott Bell 1954-ben született az Amerikai Egyesült Államokban. Bestseller és díjnyertes thriller író, továbbá az államok egyik legjobb írásoktatója. A Writer’s Digest magazin fikciós rovatvezetőjeként öt népszerű írástechnikai könyvet adott ki, melyek a Plot & StructureRevision & Self-EditingThe Art of War for WritersConflict & Suspense és Just Write címet viselik. Thriller könyvei közül a leghíresebbek: Final WitnessRomeo’s RulesDon’t Leave MeBlind JusticeDeceived (magyar fordítás egyik művéhez sem készült).

Tartalomjegyzék
Első rész – A szerkezet szeretete
Tisztázzunk néhány félreértést
Tervezés és álmodozás
Hogyan használjuk a szuper szerkezetet
Kreativitás miközben írsz
A jelenetek szerkezete
Érzelmi szerkezet
Második rész – A 14 jelzőtábla
1. Zavar a békében
2. Törődés csomag
3. Az átalakulás megtagadása
4. A baj előszele
5. Kapu, ahonnan nincs visszaút #1
6. Lábszáron rúgás
7. A tükörbenézés pillanata
8. Adj csontot a kutyának
9. Kapu, ahonnan nincs visszaút #2
10. Felsorakoznak az erők
11. Kihunynak a fények
12. Q faktor
13. Végső csata
14. Az átalakulás

Ami tetszett
Felsorakoztatja azokat a mérföldköveket, amik a gerincét képezik egy történet szerkezetének. Konkrét példákon keresztül bemutatja, hogy a klasszikusokban melyek voltak ezek a pontok, hogyan fokozzák a konfliktust, és mélyítik el az érzelmi kötődést az olvasóval. Végül tanácsot ad, hogyan lehet beépíteni ezeket a fogásokat a saját írásainkba.

Ami nem tetszett
Hosszasan károg azon, hogy sokak szerint a szerkezet felesleges, és csak megöli a kreativitást. Engem nem kellett meggyőzni, így érdektelenül futottam át az érveken. A másik, hogy vannak részek, amik 100%-ban át lettek másolva a többi könyvéből. Habár bestseller íróként ez egy praktikus fogás a bevétel növelésére, véleményem szerint tiszteletlenség a visszatérő olvasóival szemben.

Kedvenc idézet
In point of fact, we are wired to receive things in three acts. Nature has set it up that way.
We are born and have a childhood (Act I). We spend most of our time in adulthood (Act II). If we live a long, full life, we enter the sunset of our years in Act III.
We begin our day in the morning. We get up, get our coffee (if we don't, we've really screwed up Act I), get ready for the rest of the day. If we're in-full time employment, we spend most of our day at work (Act II). We might go out for happy hour, which is the doorway to Act III, where we wind down and go to bed.

/Valójában, úgy vagyunk kitalálva, hogy három felvonásban kapjuk a dolgokat. Így alakította ki a természet.
Megszületünk, majd felnövünk (I. felvonás). Aztán felnőttként töltjük a legtöbb időnket (II. felvonás). Ha sokáig élünk, és megöregszünk, elérjük a III. felvonást.
A napunkat a reggellel kezdjük. Felkelünk, megisszuk a kávénkat (ha mégsem, nagyon elcsesztük az I. felvonást), előkészülünk a nap hátralevő részére. Ha teljes munkaidőben dolgozunk, a nap nagyrészét a munkahelyünkön töltjük (II. felvonás). Elmehetünk szórakozni, ami végül a III. felvonáshoz vezet, miszerint lazítunk, majd nyugovóra térünk./

Összegzés
Hasznos útmutató egy regény kulcselemeinek megismeréséhez, különösen azok számára, akik a történeteik szétcsúszásával küszködnek.

Értékelés: 6/10

2017. április 11., kedd

James Scott Bell: Write Your Novel from the Middle

Cím: Write Your Novel from the Middle: A New Approach for Plotters, Pantsers and Everyone in Between

Szerző: James Scott Bell

Kiadó: Compendium Press, 2014

ISBN: 0910355118, 9780910355117

Terjedelem: 92 oldal


Bevezetés
A legtöbb írástechnikai anyag a figyelemkeltő kezdésre és a kielégítő befejezésre fekteti a hangsúlyt. Habár mindkettő elengedhetetlenül fontos része egy regény szerkezetének, a közöttük levő legvaskosabb elemről igencsak kevés konkrétumot mondanak. A Write your novel from the middle ezt a hiányosságot igyekszik kiküszöbölni.

Biográfia
James Scott Bell 1954-ben született az Amerikai Egyesült Államokban. Bestseller és díjnyertes thriller író, továbbá az államok egyik legjobb írásoktatója. A Writer’s Digest magazin fikciós rovatvezetőjeként öt népszerű írástechnikai könyvet adott ki, melyek a Plot & StructureRevision & Self-EditingThe Art of War for WritersConflict & Suspense és Just Write címet viselik. Thriller könyvei közül a leghíresebbek: Final WitnessRomeo’s RulesDon’t Leave MeBlind JusticeDeceived (magyar fordítás egyik művéhez sem készült).

Tartalomjegyzék
1. fejezet – Az álmodozó, a tervező és az összekötő
2. fejezet – Eleje, vége vagy közepe?
3. fejezet – A tét legyen élet és halál
4. fejezet – A két pillér
5. fejezet – Varázslatos középpont
6. fejezet – Kezdés előtt
7. fejezet – Átalakítás
8. fejezet – A közepéről írni
9. fejezet – Néhány írói tipp

Ami tetszett
James Scott Bell igencsak érdekes felfedezést tesz. Miután belenéz kedvenc könyveinek és filmjeinek mértani közepébe, felfedezi, hogy a középpont nem egy jelenet, hanem egy momentum, amit a "Tükörbe nézés pillanata"-ként nevez el. Ez az a sorsfordító esemény, amikor a főszereplő mélyen magába tekint, és meghozza a döntést, ami elvezet a végkimenetelhez. Ebben a momentumban rejlik, hogy miről is szól valójában a regény.

Ami nem tetszett
A könyv második felét kitöltő tanácsok elég csapongóak, és hasznos tartalmukat illetően inkább csak ballasztnak elegek.

Kedvenc idézet
The Three Act structure, supported by the two strong pillars, will never let you down. It will guarantee that the platform of your story is strong. And it will free you to be as creative as you like with characters, voice and scenes without fear of falling off a rope bridge into the Valley of Unread Novels.

/A három felvonásos struktúra megtoldva két erős pillérrel, sosem fog cserbenhagyni. Garantálja, hogy a történeted erős alapokon mozogjon.  Ennek köszönhetően kétségek nélkül engedheted szabadjára a kreativitásodat a karakterek, a hangnem és a jelenetek megalkotása során, és nem kell attól félned, hogy az ingatag kötélhídról az Olvasatlan Regények Völgyébe zuhansz./

Összegzés
A rövidség ellenére teljes értékű műről van szó, ami pont annyit nyújt, amennyi szükséges egy történet struktúrájának és legbelsőbb magvának megértéséhez.

Értékelés: 8/10