2017. július 11., kedd

Írói blokk

- Fordítás Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint könyvéből.

Az írás talán egyik legnagyobb akadálya az öntudat. Többféle káros alakot ölthet:
- Úgy érzed, csodálatos prózát kell írnod, vagy nincs értelme az egésznek. Vagy még rosszabb: már az első kéziratnál zseniálisat akarsz alkotni, különben nem vagy "valódi író".
- Úgy érzed, észben kell tartanod minden írástechnikai szabályt és útmutatót, hogy jól végezd a munkád.
- Rendszeresen összehasonlítod az írásaidat a nagyokkal: Tolstoy, Austen, Hemingway; vagy más irodalmi példaképekkel.
- Minden bekezdésnél megkérdezed magadtól, hogy a megfelelő módon készíti-e elő a könyv hátralevő részét.
Bármelyik a felsoroltak közül hatásosan megbéníthatja az írót. Ha magadra ismertél, valószínűleg a poklot éled át írás közben. Azonban a négy személyiség – karakter, író, olvasó és szerkesztő – megfelelő időben való használata, segíthet elkerülni a felesleges frusztrációt.

Bízz az ösztöneidben
Az első lépés a szorongás elkerülésére, ha megfeledkezel arról, hogy író vagy, és csak belebújsz a karakter bőrébe. Gondolkodj, érezz, láss, ahogyan ő tenné.
Ezután legyél az író, de az egód nélkül. Érezd át a jelentéktelenségedet, hiszen csak egy csatorna vagy, akin keresztül a karakter megjelenhet az oldalakon. Írd meg az első kéziratot, tedd magadévá a karakter látásmódját, beszédstílusát és viselkedését, majd vesd papírra. Mindegy, milyen ritmus szerint dolgozol, a lényeg, hogy bízz az ösztöneidben, és hagyd a tudatalattid kibontakozni.
A harmadik lépés, hogy legyél te az olvasó. Még mindig háttérbe kell szorítanod magadat, de most a karaktered helyett az olvasó szemével kell nézned a kéziratodat. Olvasd úgy az első mondatot, mintha sohasem láttad volna azelőtt, mintha nem tudnád, mi következik. Milyen képet vált ki benned? Olyat, amilyet szerettél volna?

Egy példával lehet szemléletesebbé tenni ezt a kérdést:
A vészcsengő felharsant, és Russ hirtelen felriadva, kilendítette lábait az ágyból. Egy pillanatig maga elé bámulva ült, majd a nadrágjáért nyúlt. 
- Terry! Terry! – kiáltott. – Kelj fel! Tűz van!
A szoba túloldalán Terry már mozgásba lendült. Mindketten kifutottak az ajtón.

Tegyük fel, hogy ez a nyitányod. Mit láttak eddig az olvasóid? Nem hinném, hogy azt, amit te. Valaki otthonában vagyunk vagy egy tűzoltóállomáson? Ez a gyakorlott mozdulatsora a hivatásos tűzoltóknak vagy a pánikszerű reakciója egy férjnek és egy feleségnek? Terry Russ felesége, kollégája? Terry nő vagy férfi? Az író tudja minderre a választ. Sokkal részletesebben látja a jelenetet, mint ahogy papírra vetette. Az olvasó szemszögével nézve az író ki tudja szúrni az ilyen eltéréseket.

Íme egy lehetséges javítás:
A vészcsengő felharsant, kitöltve a tűzoltóállomást rikácsoló, szüntelen zajjal. Russ hirtelen felriadt, és kilendítette lábait az ágyból, de aztán elpazarolt egy értékes pillanatot álmos pislogással. Hol van egyáltalán? Persze, az első napja a munkahelyén… és tűz van! A nadrágja után kapott, és pillanatnyi zavarát kiabálással próbálta kompenzálni:
- Terry! Terry! Kelj fel! Tűz van!
A szoba túloldalán kolléganője már mozgásba lendült. 
- Higgadj le, kölyök, és húzd fel a nadrágod!
Mindketten az ajtó felé rohantak, Terry – Russ bosszúságára – lényegesen előrébb tartott nála.

Most már látjuk, hol vagyunk, kik ezek az emberek, és egy kis szeletet kaptunk a személyiségükből is. Ha az író sosem vált volna tudatosan az olvasóvá, nem vette volna észre, milyen szegényes volt az első verzió.
Az utolsó fázis ebben a kaméleon játékban, ha az író a kritikussá válik. Fontos, hogy a belső szerkesztőd eddig a pontig ne bukkanjon fel. Megírtad a regényed (vagy fejezetet, vagy jelenetet), és újraírtad, mint az "olvasó". Most, hogy már van valami anyagod, amivel dolgozhatsz, ideje a kritikus énedet a porondra hívni. Ha ezt korábban teszed, lebéníthatod a belsődből fakadó szóáramlatot. Ha pedig sosem hívod elő, az írásodból nem hozod ki a maximumot.
A belső kritikust bizonyos megfontolásokkal kell használni. Jó szolgálatot tesz a hiányosságok kiszúrásában, de értelmetlen arra használni, hogy a nagyokhoz hasonlítsd magad. A cél, hogy fejleszd a prózád, nem az, hogy lerombold az önbizalmadat.

Röviden néhány kérdés, amit érdemes feltenned magadnak, miközben a jelenetedet szerkeszted:
- Van-e a jelenetnek érdekes kezdése?
- Tudjuk, hogy hol vagyunk, mikor, és kinek a nézőpontjában? Tudsz pontosítani a részleteken vagy a helyzeten?
- Folytonos a nézőpont, nincs benne ugrálás?
- Van a jelenetnek célja? Megváltozik valami a jelenet végére? Ez a valami lehet egy karakter, aki új információról szerez tudomást, választás elé kerül, bonyolódnak a problémái, új ismeretségre tesz szert stb.
- Hozzátesz ez a jelenet a regény egészéhez?
- Úgy végződik a jelenet, hogy tovább akarjuk olvasni?
- A megjelenés, a cselekvés, a párbeszéd és a gondolatok segítenek jobban megismerni a karaktert? Tudsz pontosítani a részleteken?
- Őszinték az érzelmek, vagy erőltetettnek tűnnek? Elég komplex ahhoz, hogy hitelesen reprezentálja a karaktert és a világ működését?
- A párbeszédek természetesnek hatnak? Hitelesek a karakter szájából?
- Átvizsgáltad a mondataidat, és kiszűrtél minden nyelvtani hibát, fals szóhasználatot, klisét, felesleges szót és mondatot?
- Szereted a jelenetedet? Ha nem, fogalmazd meg, miért. Ki lehet javítani a problémát?

Sok író számára nehézséget jelenet az ugrálás az író és a belső szerkesztő között. Természetesen nem kötelező menet közben minden jelenetet kielemezni, akinek úgy kényelmesebb, nyugodtan összevárhatja, míg az első kézirat egésze elkészül.

Külső olvasó és külső kritikus
Van még egy módja az olvasóvá és kritikussá válásnak: ha egy külső személyt kérünk fel rá.
A bétaolvasó nagy segítsége lehet egy írónak. Külső szemként könnyebben fel tudja tárni a hibákat. Érdemes azonban megfontolnod, kinek a véleményére adsz. Egy rossz tanácsadó alááshatja az önbizalmadat, és rosszabbá teheti a történetedet, mint mielőtt "segíteni" kezdett.
Akkor ki a megfelelő személy? Hacsak egy olvasóra vágysz, a követelmények az alábbiak:
- Valaki, aki objektív tud lenni, és nem álltok személyes kapcsolatban. A rokonok, barátok inkább bátorítóak szoktak lenni, mintsem őszinték.
- Valaki, aki sokat olvas a műfajodban, és szereti is.
- Valaki, aki elég őszinte ahhoz, hogy írjon a margóra ("Itt unatkoztam." vagy "Nem értem, mi történik." vagy "Ez jó!").
- Valaki, akinek a mércéje se nem túl alacsony ("Minden jó volt") se nem túl magas ("Az egész csapnivaló.")
Ha találsz a kritériumnak megfelelő olvasót, becsüld meg. Hívd meg ebédre. Lepd meg egy tiszteletpéldánnyal. Tudasd vele, hogy milyen fontos szolgálatot tesz számodra.

Ha kritikusra van szükséged, a követelmények még szigorúbbak. A fentieken felül nem elég, ha kiszúrja a zökkenőket, tanácsot is kell adnia, hogyan lehetne kijavítani őket. Ez általában egy másik írót jelent. Lelőhelyük az íróiskola és írócsoport. Az íróiskola, amit egy oktató vezet, az írócsoport pedig önsegítő sorstársak gyülekezője. Bármelyiket választod fontos szempont, hogy a kritika, amit kapsz, pont annyira hasznos és megbízható, mint az emberek, akik adják.
Ahhoz, hogy jó íróiskolát találj, kezdd az oktatóval. Nézz utána a munkásságának, hisz ha maga sem tudott egy kiadható történetet megírni, mi alapján mondja meg neked, hogyan csináld? Viszont a legjobb oktatótól sem várhatod el, hogy a semmiből zsenit faragjon belőled. A tehetséget, kemény munkát és tudásvágyat neked kell biztosítanod. De az építő kritika segíthet rávilágítani a gyengeségeidre, ami alapján jobbá teheted az írásodat. Szintén sokat profitálhatsz az osztály többi tagjából. A többségük csak olvasóként fog funkcionálni, de néhányan elég jók lehetnek a kritikusi szinthez. Azonban akárcsak az írócsoportokban itt is érdemes a kritikát fenntartásokkal kezelni, és csak azokat megfogadni, amik valóban használhatónak tűnnek.

Siker és élvezet
Nem kell élvezned az írást ahhoz, hogy jól írj; sok író gyűlöli a folyamatot. Ha viszont élvezed az írást, nagyobb valószínűséggel fogsz leülni, és valóban írni. Szóval, hogy lehet a procedúrát élvezetesebbé tenni? Van néhány egyszerű és kevésbé egyszerű módszer:
- Tapasztald ki, milyen tevékenységek terelik a megfelelő mederbe az elmédet: futás, egy csésze kávé, keresztrejtvény fejtés, a kedvenc íród olvasása. Szánj ezek valamelyikére húsz percet, mielőtt írni kezdesz.
- Dolgozz a természetes biológiai órád szerint. Ha reggel vagy aktívabb, kelj egy órával előbb, és írj. Ha éjszakai bagolynak születtél, várd meg, míg a lakótársaid elalszanak.
- Írj egy keveset mind nap, vagy majd minden nap, ahelyett, hogy 10 órás maratonra kényszerítenéd magad szombaton. Szüntesd meg a nyomást. Könnyebb egy oldalnak nekiindulni, mint hétnek.
- Jutalmazd meg magad, miután írtál.

A legfontosabb dolog mégis, a hozzáállásod a karaktereidhez. Az írás sokkal élvezetesebb, ha érdekelnek téged, és a részeddé válnak. Lépj bele az életükbe, ahelyett, hogy csak magaddal foglalkozol ("Jól csinálom? Elég lesz a kiadáshoz? Hol fogom reklámozni?"), és az egész írásfolyamat könnyebbé, érdekesebbé és kifizetődőbbé válik.
Karakterek, érzelmek, nézőpont. De az övék, nem a tiéd.

2017. június 29., csütörtök

Nancy Kress: Characters, Emotion & Viewpoint

Cím: Characters, Emotion & Viewpoint: Techniques and Exercises for Crafting Dynamic Characters and Effective Viewpoints

Szerző: Nancy Kress

Kiadó: Writer's Digest Books, 2005

ISBN: 1582976813, 9781582976815

Terjedelem: 240 oldal


Bevezetés
A Characters, Emotion & Viewpoint nem kecsegtet meglepetésekkel. Pont azt adja, ami a címben meg van határozva, se többet, se kevesebbet.

Bibliográfia
Nancy Kress 1948-ban született az Amerika Egyesült Államokban. Science fiction íróként szerzett hírnevet. 27 regény, 3 írástechnikai könyv és száznál több novella szerzője. Leghíresebb művei: Beggars in Spain; After the Fall, Before the Fall, During the Fall; Characters, Emotion & Viewpoint; Beginnings, Middles and Ends; továbbá a magyar fordításban is elérhető Váltóláz és Eskük és csodák.

Tartalomjegyzék
1. fejezet – Karaktertípusok – A szereplőgárda felállítása
2. fejezet – Karakterek bemutatása – Az első benyomás számít
3. fejezet – Az igazi én – Kicsoda is valójában?
4. fejezet – A túlkomplikált karakter – Egy katasztrófa vagyok!
5. fejezet – Változás a karakterben – Ha tudtam volna akkor
6. fejezet – Protagonista a zsánerirodalomban – Szeretőtől az űrhajó kapitányig
7. fejezet – Vicces karakterek – A kocka el van vetve
8. fejezet – Beszélgetés az érzelmekről – Párbeszéd és gondolatok
9. fejezet – Érzelmek sugallása – Metafora, szimbólum és érzékszervek
10. fejezet – Speciális érzelmek – Szerelem, harc és halál
11. fejezet – Frusztráció – A történetírás leghasznosabb érzelme
12. fejezet – Nézőpont – Kinek az érzelmeit osszuk meg?
13. fejezet – Első személy – A saját szememmel láttam
14. fejezet – Harmadik személy – Látja Dicket futni
15. fejezet – Mindenható nézőpont – Istent játszani
16. fejezet – Mindent összerakni – A negyedik személyiség

Ami nem tetszett
Számomra elég jellegtelen volt a stílus. Az írónő kedvesen végigvezet minket a témákon, de nem találkoztam olyan emlékezetes gondolatokkal, amire felkaptam volna a fejem (idézetnek valót is alig találtam). Igazából sok bemutatott problémakör józan paraszti ésszel és egy kis odafigyeléssel könyv nélkül is kiküszöbölhető.

Ami tetszett
A címadó karakterek, érzelmek, és nézőpontok hármasát részletesen kivesézi. Nem hagy megválaszolatlan kérdéseket az olvasóban, és külön felhívja a figyelmet, hogy egy-egy témakör esetében mire kell odafigyelni. A fejezetek végén pedig gyakorlófeladatokon keresztül lehet kipróbálni a tanultakat.

Kedvenc idézet
Many books that sell well are not, according to many critics, particularly well written. But—and this is an enormous caveat—they have something else that makes people eager to read them. That something may be an exciting story, sympathetic characters, breakneck pace, or fantasy-fulfilling situations.
If any—or all of these—capture public interest in your book, the truth is that it doesn't matter if your prose is rough. This may be a disheartening truth, but truth it is. Grace Metalious, author of Peyton Place, put it with disarming bluntness: "I may be a bad writer, but a hell of a lot of people have bad taste."

/Sok népszerű könyv, legalábbis a kritikusok szerint, nincs különösebben jól megírva. De – és itt van a lényeg – van bennük valami, amivel bevonzzák az olvasót. Ez a valami lehet egy izgalmas sztori, szimpatikus szereplők, nyaktörő fordulatok vagy képzeletet túlszárnyaló helyzetek.
Ha bármely – vagy az összes ezek közül – felkelti az érdeklődést a könyved iránt, akkor nem számít, ha a prózád nyers. Lehet, hogy ez az igazság elszomorító, de így van. Grace Metalious, a Peyton Place szerzője fogalmazta meg ezt a maga szókimondó stílusával: "Lehet, hogy rossz író vagyok, de a fenébe is, egy rakás embernek rossz az ízlése."/

Összegzés
Azoknak ajánlanám, akik kifejezetten a karakteralkotás, az érzelmek kezelése vagy a nézőpontválasztás problémáival küzdenek. Mivel a könyv mindenre kiterjed a három témakörön belül, az ember biztosan rátalál a saját hiányosságaira, és tudja korrigálni a hibát. 

Értékelés: 6/10

2017. június 14., szerda

Writer's Digest Books: Crafting Novels & Short Stories

Cím: Crafting Novels & Short Stories: The Complete Guide to Writing Great Fiction

Szerző: A Writer's Digest Books munkatársai

Kiadó: Writer's Digest Books, 2012

ISBN: 1599635712, 9781599635712

Terjedelem: 355 oldal


Bevezetés
A Crafting Novels & Short Stories egy igazi csalamádé. 39 különböző író és szerkesztő stílusát, filozófiáját ismerhetjük meg benne.

Tartalomjegyzék
1. Rész – Karakterek
2. Rész – Történet és konfliktus
3. Rész – Nézőpont
4. Rész – Helyzet és háttértörténet
5. Rész – Párbeszéd
6. Rész – Leírás és szóválasztás
7. Rész – Szerkesztés

Ami tetszett
Erőssége és gyengesége egyaránt abban áll, hogy minden fejezetet más író képvisel. Volt téma, amit elejétől a végéig hasznosnak találtam, volt, amiben egyetlen használható gondolat sem akadt számomra.

Ami nem tetszett
Összefüggéstelen, hiányosan kidolgozott tematika. Minden fejezetben kb 4 oldal áll az író rendelkezésére, hogy kifejtse a témáját és stratégiáit, de mire igazán belemelegedhetne, már át is kell adni a szót másoknak. (Aki egy teljesen más dologról kezd el beszélni.)
Szintén hátrány, hogy akiknek már olvastam a munkáit, semmi újat nem mutattak.

Kedvenc idézet
Think of a caterpillar entering a cocoon. Once he does so, one of two things will happen: He will either transform into a butterfly, or he will die. But no matter what else happens, he will never climb out of the cocoon as a caterpillar.
So it is with your protagonist.

 
/Gondolj egy hernyóra, ami begubózik. Miután ezt megteszi, két sors vár rá: átalakul pillangóvá, vagy elpusztul. Bármi történjék, sosem fog kibújni belőle hernyóként.
Ugyanez igaz a protagonistára./

Összegzés
Azoknak ajánlanám, akik még csak tapogatóznak az írástechnika mezején. Az olvasó rengeteg szakmabeli hangját megismerheti, és a szimpatikus nevek írásait már célirányosan fel tudja kutatni. Önálló tankönyvként azonban nem állja meg a helyét.

Értékelés: 5/10